A lakás alaprajza és a tervezett átalakítások

Az úgy volt, hogy Rudi már évek óta fel-felvetette, hogy esetleg költözhetnénk. Meg is néztünk pár lakást, de nem tetszettek, és különben se akartam volna otthagyni az emlékeket.

Az előző lakásunk

A költözés előtt a Vasas sportpálya közelében laktunk Budán, Pasaréten, egy 47 négyzetméteres, erkélyes, utcára néző, magasföldszinti lakásban.

Ez egy hagyományos, pici helyiségekre tagolt, kicsit sötét, telefolyosózott, de amúgy jó adottságú lakás, csak nem a mi igényeinkre volt kialakítva. Az új tulajdonosok viszont szeretik, mert nekik pont a különálló helyiségek miatt tetszett.

Mi pedig azt szerettük volna, ha lenne egy nagy nappalink, közvetlen kertkapcsolatunk, ugyanakkor szerettünk volna egy kicsit közelebb lenni a belvároshoz: irányonként három megálló biciklivel érezhető különbség.

Érdekes módon nem hiányzott egy pillanatig se a régi lakás, pedig Rudi tíz évig élt benne, én pont feleannyit.

Az új lakás

2015 tavaszán egyszercsak mehetnékünk lett, amikor megtaláltuk Vacókiát.

Megnéztük a lakást és utána sétálás közben megbeszéltük az élményeket. Amikor az utca végére értünk, eldöntöttük, hogy lefoglalózzuk, és már hívtuk is az ingatlanközvetítőt.

Mindkettőnkre jellemző a döntéshozatal előtti listaírás, táblázatkészítés, súlyozott pontozás, satöbbi, de az egész életet meghatározó, fontos döntéseket pikk-pakk meghozzuk.

Ilyen volt az esküvő, így lett kutyánk – ezekről írok majd később – és így vásároltunk lakást is.

Ez a lakás jóval kisebb, mint az előző, kevésbé puccos környéken helyezkedik el: a Városmajor közelében – jóval kevesebbet is ér. Persze nem bánkódtunk, hogy a piac felpörgésekor előbb megvettük az új lakást, utána apránként cuccoltunk, és csak hónapokkal később adtuk el az előzőt.

A komótos költözködésben az volt a jó, hogy lehetőségünk volt előszűrni, mi kerüljön az új helyre és mit adjunk el vagy adjunk oda másnak, ahelyett, hogy sebtiben, gondolkodás nélkül mindent bedobozolnánk.

Az új lakást a későbbi cikkekben kifejtett hibái ellenére mégis jobban szeretjük, mint a pasarétit, mert mi választottuk és mi alakítottuk ki úgy, ahogy nekünk a legjobb.

Az eredeti alaprajz és a tervezett változtatások

Az ablakok belső udvarra néznek, ezért csöndes, és annak ellenére, hogy több a szomszédunk, mint azelőtt, kevesebbet érzékelünk belőlük.

A lakás két, fizikailag különálló lakrészből áll, ezeket nem lehet összekapcsolni, de erre pozitívumként tekintünk: a mi fejünkben ez két teljesen külön lakás.

A nagylakást úgy akartuk felújítani, hogy minden funkció kényelmesen használható legyen benne, a kislakás jelenleg tárolóként üzemel, emellett néha világjáróknak adunk szállást a CouchSurfingen keresztül. Ha minden jól megy, idén ezt is felújítjuk, hogy pénzért is kiadhassuk.

A hirdetésben szereplő, eredeti alaprajz (balra a nagylakás: 28 nm, jobbra a kislakás: 8 nm)

A kezdeti tervek

Az idők során több minden változott a kezdetleges alaprajzhoz képest, amit még költözés előtt kezdtünk nyomkodni Floorplanneren.

Ekkor még csak elméletben rakosgattuk be a dolgokat, hogy meglássuk, nagyjából mi és hogy fér majd el. Azt kezdettől fogva tudtuk, hogy a nagylakásban le fogjuk bontani az összes belső falat, hogy minél nagyobb egybefüggő tér legyen.

Eredetileg meg akartuk venni a lakás melletti (két lakás közti) részt a háztól, ami egy közös vécéből és egy kis tárolóból állt. Úgy volt, hogy ezt a kettőt is egybenyitjuk és egy boltíves átjáróval összekapcsoljuk a konyhával: ez lett volna a kamra-mosókonyha, de nem egyezett bele minden szomszéd, úgyhogy erről le kellett mondanunk, kezdhettük újra a konyha tervezését. Volt egy pár verzió, ezeket később megmutatom a konyháról szóló bejegyzésben.

A lakás totális szétverése és a felújítás 2015 október-novemberében zajlott, utána apránként haladtunk azokkal a dolgokkal, amiket szakember nélkül, mi magunk is meg tudtunk oldani.

A beépített bútorokra sokat kellett várni, de érdemes volt. A szekrényágy 2016 karácsonyára érkezett, a többi beépítést 2017 januárjában csinálták.

Az első terv (2015. május-június)

A végső kialakítás

Az alábbi terven már nagyjából minden méretarányos, a program adta lehetőségekkel élve igyekeztük rajta megjeleníteni a burkolatokat és a bútorokat. (A konyhai fal melletti pulton csak kábé lehetett jelölni a dolgokat.)

Az ablak menti rész az enyém: Vacok sarok, komód, fésülködőszekrény és igazából a konyha is az én területem.

A másik oldal Rudié: Rudi sarok, a beépített szekrényben a ruhái meg mindenféle egyéb, közös cucc; a bejárati ajtón kívül, a folyosón pedig a barkácsfelszerelését tartja egy nem hivatalosan odatett, zárható fémszekrényben.

Ezen az alaprajzon a szekrényágy már felcsukva látható, a nappaliba betettük a babzsákokat a szőnyegre.

Az étkező melletti pulton ott az akvárium. (Régebben terráriumot terveztünk a beépített szekrénybe.)

A projektort a szekrényágy tetején, középen, portól védve tároljuk; a vetítővásznat a pult fölött futó gerendára szereltük, csak ezt nem jelöltük az alaprajzon.

Samu helyét a fésülködőszekrény és a teraszajtó közé, a csempére terveztük, így messzebb van tőlünk és békében tud horkolni.

A pult alatt a mosó- és mosogatógép kapott helyet. A hexacsempére épített bútorok alatt oldottuk meg a vízelvezetést.

Az eredeti alaprajzhoz képest látszik, hogy a fürdőt – bár így is mikronnyi – a duplájára növeltük. A következő cikkben megmutatom, milyen mókás volt a vécé-zuhanyzó, amit az előző lakók építettek.

A végső terv (2017. január)
Fél évtizednyi együttélés kellett hozzá, hogy rájöjjek: ami lényeges, azt visszük magunkkal, akárhova költözünk.
Nem bántuk meg, kalandos volt az elmúlt két év: a költözés, a nyaraló feeling, az esküvő, a felújítás robaja, közben az élet nyolc négyzetméteren, most meg már csak simán: otthon.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük