A szíves szék újjászületése

Ez a szék az egyik kedvenc bútorom a lakásban, és mindössze pár ezer forintba került a megvétele és a felújítása. Ebben a bejegyzésben lépésről lépésre megmutatom, hogyan változott át az ütött-kopott bútor vacokzöld színű, arany szíves székké.

Innen indultam

Erre a székre több mint fél évig vadásztam különböző apróhirdetési oldalakon, miután láttam róla egy képet. Ez a fajta elég ritkán kapható, úgyhogy amikor valaki egy hatos szettet hirdetett egyben elvihetően, lecsaptam rá, mint Viserionra az Éjkirály.  Háromezer forintos darabáron kínálták, a többi széket azóta eladtam.

Azt már rég eldöntöttem, hogy a szív belsejét a Vacok sarok bonanza bútoraihoz választott fogantyúk színéhez igazítom, metál festékkel.

Néhány hónapos fogantyúkereső akció után meg is voltak a csavart, bronz fogantyúk ebayről, mert ott jobb áron lehetett kapni, mint itthon a boltokban.

Amikor a zománcfesték színét is kitaláltam, akkor már semmi nem állíthatott meg, még az se, hogy tudtam, órákig tart majd a kézi csiszolás.

A régi lakk csiszolása

Tudtam, hogy egy darab egyenes felület nem lévén az egész széket kézzel kell megcsiszolnom. És hát tele az egész vékony, faragott hengeres részekkel. Miután az éjjeliszekrény már kész volt, ő következett, mivel a bonanza íróasztalban tonnányi cucc lapul, és nem tudom egyedül mozgatni a mérete és a súlya miatt.

Vannak, akik szerint elég a nagyon pattogzó felületeket csiszolni, de én inkább nem hittem nekik, mert egy erősen igénybe vett tárgyról van szó, nem fali díszről. Ha már dolgozok valamivel, akkor azt rendesen csinálom, hogy sokáig szép legyen. Úgyhogy csiszoltam. Órákon át.

Pormaszkot használtam, 100-as csiszolóval kezdtem, utána átváltottam finomabbra. Az nem volt cél, hogy a régi, sötétbarna pácot eltüntessem, egyrészt, mert már így is letört a kezem, másrészt, mert a faragványokat nem akartam bántani. Így mattra csiszoltam, hogy meg tudjon rajta kapaszkodni az alapréteg.

Csiszolás után elővettem egy külön ilyesmi célokra félretett, régi fogkefét, és megcirógattam a vájatokat, ahova beült a finom por. Utána zsírtalanítottam a felületet.

Alapozás

Az alapréteg festésekor profi segítségem akadt Rudi 11 éves unokahúga személyében. Mivel Natalie már évek óta rajzol, jók a finommotorikus képességei, így megkönnyítette a dolgom: nem a kép kedvéért pózolt, hanem tényleg ő festette a szék felét, és közben jól szórakoztunk.

Az Obi extra alapozóját vettem. A szék alján kezdtük a festést, mert ott még nem olyan nagy baj, ha hibázunk. Mindig volt a festékes bödön és a szék alatt valami, ami védett az esetleg lecsöppenő festéktől. Az elején még egy közepes méretű ecsettel csináltuk, később kisebbre váltottam, mert annyira picik a felületek és a hengerek olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy csak kicsi ecsettel lehet manőverezni köztük.

Az alapozót más módon érdemes felvinni, mint később a színréteget. Ez egy kicsit kevésbé híg festék, mint a színes, nem nagyon kell finomkodni az ecsetvonásokkal, inkább tunkoló mozdulatokkal kell bejutni minden kis sarokba, lukba, hajlatba. Ezután érdemes elegyengetni az ecsetvonásokat, de a lényeg, hogy a következő réteg már egy simább felületre kerülhessen.

Órákig tartott, mire kifehérítettük a széket, mert a vékony, henger alakú felületekre apránként került fel a festék, mintha kiscicák nyalogatták volna föl. Módszeresen dolgoztunk, részenként, mert a nyári melegben gyorsan száradt a festék, és nem szerencsés átmenni egy félig már megszáradt részen. Aki már festette valaha a körmét, az tudja.

Az előző bútor esetében és most is az volt a szabály, hogy egy nap egy réteg. Jobb a biztonság. Összességében azért csiszolni nehezebb volt. Nem mindegy, hogy én őszülök meg a portól, vagy a szék fehéredik ki a festéktől.

Vacokzöld zománcfesték

Trinát Aqua Kolor vízbázisú, selyemfényű zománcfestékkel festettem.

Itt írok arról, hogy milyen volt a választott zománcfestékkel dolgozni, itt meg a festék színéről.

Az első színréteg már gyorsabban ment, mint az alapréteg, mert már nem kellett annyira tunkolni, és ezen a festéken jobban siklott az ecset. Talán ezt a réteget volt a legkönnyebb festeni: nem annyira szüttyögős, mint az alapréteg, tudod, hogyha hibázol, még lehet csiszolni rajta, és a következő réteggel kijavítod. És már megcsillan az első reménysugár, hogy lám, érdemes, szép lesz ez. (Már akinek. Valószínűleg nem a bútorrestaurátoroknak.)

A színes festék hígabb, mint az alapozó, úgyhogy arra is próbáltam figyelni, hogy ne festékpöttyözzem össze a szék többi részét, ahogy apró jobbra-balra ecsetmozdulatokkal, vízszintes irányban festem a hengeres részeket. Körülményesebb görbe, vékony, faragványos, egymáshoz közeli felületeket festeni, mint nagy, egyenes felületeket. Jóval több ideig tartott a székkel bíbelődni, mint amennyi ideig az éjjeliszekrényt festettem.

Az első réteg festésekor a cél az volt, hogy mindenhol legyen befestve a bútor, minél kevesebb megfolyással.

A második rétegben az a jó, hogy tudod, hogy száradás után már be is üzemelheted a bútort. 🙂 Csak még inkább körültekintően kell festeni, ha nem akarsz utána javítgatni.

Nem lett tökéletes a szék, itt-ott megfolyt a festék, de második bútorfestésként azért nem lett rossz.

Arany szív és párnahuzat

Amikor megszáradt a második réteg is, bevittem a széket a helyére, rápróbáltam a székpárnát. Fontos a kényelem, sok időmet a Vacok sarokban, ezen a széken üldögélve töltöm. A párna ikeás, erre egy régi, kinyúlt felsőből varrtam huzatot. A horgolt csipke színe megegyezik a párna színével, így csak egy finom kis mintázatot rajzol a huzat.

A szív belsejét illetően tanakodtam, mitévő legyek: a dolgozóban van sötét réz, mindenféle bronz és arany szín. Végül antik arany akrilfestéket vettem, azzal festettem be a szív közepét.

A szív egyik külső oldalát próbáltam maszkolni, de közben elfogyott a maszkolószalag, és különben sem volt kedvem ezzel szórakozni. De nem ez volt a legkevésbé professzionális döntésem, hanem az ecsetválasztás: nem volt vékony ecset a házban, és aki ismer, tudja, hogy híres vagyok a türelmemről.

Szóval egy régi, mucuri szemöldökecsetet használtam, amit alig lehetett megfogni, de végül is megfelelt. Két réteget festettem, mindkét réteg előtt megcsiszoltam a szív belső felületét, hogy a csillogó arany festék kevésbé legyen rücskös. Ezzel a kis felülettel sokáig elszöszöltem, mert pontosan akartam festeni.

Az, hogy csak a szív belseje arany színű, praktikus is, mert nem vagyok meggyőződve az akril tartósságáról, így viszont tudhatom, hogy a festett részen biztos nem éri egy simításnál nagyobb erőhatás.

A végeredmény

A szívet mint szimbólum soha nem használtam, mert nyálasnak tartottam, és lázadtam ellene, de aztán visszataláltam az én kedves, óvodai jelemhez. Sőt, a szívecske egyben V betű is, azaz Vacókia monogramja.

Ha szemből nézem a széket, akkor nem is látszik az arany szín, de ha már kicsit is oldalról, akkor a metál festékről visszacsillan a fény. Az egész épp csak egy szolid díszítés egy pici felületen.

A 28 négyzetméteres lakásban minden egyszerre látszik, ezért nem akartam túlzásokba esni. A széknek más részeit nem festettem aranyra, meg a többi bonanzának se, mert minden egyéb csicsa csak elvenné a szívnek járó figyelmet.

A festékszín monitorbeállításonként és fényhatásonként változik, az életben ez egy kékesszürkés, alig-zöld szín. A metál festék csillogásában akár elalvás előtt is gyönyörködhetek, ahogy a hangulatfény megvilágítja a széket. Az alaprajzon látható, mennyire közel van a Vacok sarok a szekrényágyhoz.

A szíves szék hátteréül a kedvenc, Oroszországból érkezett gyapjúsálam szolgál, amit Elena Favoritova tervezett. A fantázianeve is illik a székhez: The mystery of the heart.

Sztárfotó a szíves székről
Sztárfotó a szíves székről
Ezt hoztam ki pár ezer forintból
Ezt hoztam ki pár ezer forintból
Az arany akrilfestéken megcsillan a fény
Az arany akrilfestéken megcsillan a fény
A fényviszonyoktól függően változik a szív aranya
A fényviszonyoktól függően változik a szív aranya
Ívek, hajlatok, árnyak és fények
Ívek, hajlatok, árnyak és fények

A videón látszik, hogy nem látszik, aztán meg látszik az arany szív.

Ha kész lesz az íróasztal is, akkor megmutatom az egész dolgozósarkot. Jelen állapota a csiszolás közbeni kép hátterében látszik: az asztal még mindig barna, de már betömtem a fogantyú lukait, nehogy elfelejtsem, mint az éjjeliszekrény esetében. Így legalább elég csúf ahhoz, hogy nekikezdjek belátható időn belül, mondjuk ma. Vagy majd holnap.

4 hozzászólás

  1. Nem azt mondom, hogy még ma nekiállok bútort festeni, de valahogy így szeretnék én is érezni az engem körülvevő tárgyak iránt (illetve azt szeretném elérni, hogy olyan tárgyak legyenek körülöttem, amelyek iránt így tudok érezni), mint amilyen szeretettel a kész székről írsz.

    1. Ha egy tárgy adott, akkor csak használjuk. Ha mi választjuk és/vagy újítjuk fel, akkor a miénk lesz. Pont azért akartunk költözni, hogy az új lakásban minél inkább otthon érezzük magunkat, és a lakás mérete miatt válogatnunk kellett. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük