A Vacok sarok

Szóval van egy saját sarkom, neve is van: Vacok sarok. Időm javarészét benne töltöm, amikor otthon vagyok. Ez a sarok engem tükröz, én alakítgattam minden szegletét. Személyes hangvételű bejegyzés következik.

Praktikus bútorok

Az volt a cél, hogy mindhárom bonanza bútor a polckonzolokkal együtt egy szettnek nézzen ki, bár minden tárgyat máshonnan gyűjtöttem be.

Mindkét polcot méretre csináltattuk, a nyers fenyő konzolokat olyan színűre festettem, amilyenre később a bútorokat.

Azért ezt az asztalt választottam, mert kis alapterülete ellenére sok a rejtett tárolója. Két székkel is odaférünk elé egy számítógépigényes családi kupaktanács erejéig, és mellette elfér a 4 méteres falon egy másik íróasztal és a szekrényágy.

A Vacok sarok
A Vacok sarok

Az íróasztal elképesztő mennyiségű holmit rejt, és tekintve, hogy a szekrényágy oldalát és az ablak menti falat is kihasználom, kényelmesen elférek a Vacok sarokban, főleg ahhoz képest, hogy a lakás 28 négyzetméteres. Még kétszer ekkora lakásban se feltétlenül találni két teljes értékű, háromfalas dolgozósarkot. Fontos szempont volt lakástervezéskor, hogy ezt meg tudjuk oldani.

A Vacok sarkot a másik irányból a tolóablak és a Tyssedal komód határolja. Kényelmesen elférek, ebből az alapterületből kihoztam azt, amit lehetett. Azért választottuk az amerikai ablakos megoldást, hogy ne legyen útban a kinyitott ablakszárny, ezzel is növeltük a lakás hasznos alapterületét.

A bútorok kiválasztásáról ebben a bejegyzésben írtam, a tervezett átalakításról pedig itt lehet olvasni.

Először az éjjeliszekrényt újítottam fel még nyáron, aztán a székkel folytattam, végül az íróasztal következett. Még vár rám néhány bútorfelújítás, de a Vacok sarok végre kész.

A Vacok sarok bútorai
A Vacok sarok bútorai

Asztallap és szemközti fal

Mivel az asztallap 113 centi széles és 55 centi mély, igyekszem viszonylag üresen tartani az asztalt.

Inspirációs fotókon jól néz ki, ahogy telepakolják az íróasztalt soha ki nem nyitott könyvekkel meg vázákkal meg parfümökkel meg gyertyákkal meg indokolatlan mennyiségű, flitteres ceruzával, de nekem nem elég 20 centi, mármint a billentyűzet és köztem, mert akkor még egy füzet se férne el az íróasztalon.

Az állandó tartozékok: kuka, billentyűzet, egér és egérpad, jegyzetelős papírtömb, toll, lámpa és vizeskulacs. Minden mással el innen, fel a polcra, el a fiókokba. Ezek mellé simán elférnek az aktuálisan használt dolgok, például egy füzet, bögre, tányér stb. Téli napokon illatos gyertyával kuckózok be a Vacok sarokba.

Kevés cuccot tartok elöl
Kevés cuccot tartok elöl

Régebben egy nagyobb jegyzetlaptömböt tartottam az asztalon, de négy éve még mindig nem fogytak el a lapok, úgyhogy inkább lecseréltem egy perforált lapokból álló, kicsi füzetre, aminek a gyártója rájött, hogy a felhasználók szeretik visszahajtani a fedőlapot, és előkészítette a hajtásvonalat. Azt hiszem, ez is jó időre elég lesz.

A monitor szinte már antik, 12 éves lesz idén, Ruditól örököltem. Eredetileg ezüst színű volt, csak nem illett a Vacok sarokba, ezért leragasztottam fehér öntapadós fóliával (barkácsáruházakban kapni, folyóméterenként), így, bár nem tökéletes, azért tűrhetően néz ki, és nem kellett új monitorra költeni egy csomó pénzt.

Igazából évek óta a hátterem ez a virágcsokros-lámpás, Alíznak köszönhető esküvői fotó, véletlen egybeesés, hogy a képen levő színek harmonizálnak a dolgozó színeivel.

A Ranarp lámpát anyukámtól kaptam névnapomra, mármint a választás az enyém, de mint ajándék neki tulajdonítom. Azért ezt vettem, mert a fehér-bronz színével a Vacok sarokba termett, emellett hangulatában passzol a bonanza bútorokhoz.

Talány, hogy milyen megfontolásból akasztottam rá egy kedves, régi nyakláncomat, de tetszett, úgyhogy azóta is ott figyel a lótuszvirág.

Lótuszvirágos medál
Lótuszvirágos medál lóg a lámpán

A kisebb tárgyakat apránként vadásztam össze, például a színesfém kukámat, amibe kevésbé nemes dolgokat helyezek. Ezt a rézedényt apróhirdetésen vettem, egy ideig keresgéltem, mert olyat akartam, ami kellő űrtartalmú, könnyen ki lehet belőle üríteni a dolgokat, de felül keskenyebb egy kicsit, hogy ne látsszon ki a tartalma. Az alja kicsit huplis volt, úgyhogy ráragasztottunk négy öntapadós bútorajtó-ütközőt, hogy ne inogjon.

Az edény papírkosárként funkcionál, kényelmesebb, hogy az asztalon van, mintha az asztal alá kéne nyúlkálnom, és így Samu kutya se tudja belőle kilopkodni a zsepiket.

Ez a réz edény az asztali szemetesem
Ez a rézedény az asztali szemetesem

Oldalsó falfelületek

Szerettem volna parafatáblát, de fölösleges lett volna egy nagydarab, mert nem tűzgélek ki annyi mindent, csak pár memót és elbudgetelendő blokkot (7 éve forintra pontosan írunk minden kiadást), úgyhogy egy Heat edényalátétet ragasztottam fel a szekrényágy oldalára, és rendeltem hozzá bronz térképtűt. Érdemes volt, mert itthon kevésbé csinosakat láttam csak a boltokban, bár csomót kellett rá várni, mert Kínából rendeltem, és az első adag elveszett.

Vastag celluxot ragasztottam a parafa hátoldalára, arra tettem gyurmaragasztót, így nem sérül a szekrényágy oldala, és a parafát se szedi szét a gyurmaragasztó.

A parafatábla aljára feltűztem a tinédzserkoromban agyonhordott, falevél alakú fülbevalómat, így kicsit olyan lett a jegyzetes táblám a szekrényágy oldalán, mint egy álomfogó.

Ez az edényalátét pedig a parafatáblám
Ez az edényalátét pedig a parafatáblám

A Vacok sarok jobb oldalára a Kvissle fali újságtartót szereltük fel, ez már az előző lakásban is megvolt. Nemrég készítettem bele öt darab papírmappát fotókartonból. Azért találtam ezt szükségesnek, mert mappák nélkül tiritarka volt.

Megszerkesztettem a feliratokat, amiket Rudi segített kinyomtatni ugyanolyan fotókartonra. Kivágogattam a kis címkéket és ráragasztottam a mappákra. Ha később le akarok cserélni egy feliratot, nem kell új mappát gyártanom, elég lesz új feliratot nyomtatni.

A címkéket szándékosan magyarul írtam. Nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha nem Budapesten élnék, ráadásul a lakásban máshol már olvasható egy angol nyelvű felirat, amit majd később megmutatok a blogon.

Az én újságtartóm nem tiszta fehér, hanem inkább vajszínű-törtfehér, így ehhez illő fotókartonokat vettem. Amit most lehet kapni az Ikeában, az hidegebb és világosabb fehér. Mágnesezhető az egész felülete, én a letisztultság érdekében üresen hagytam.

Minden kéznél van, de nem foglalja a helyet az asztalon
Minden kéznél van, de nem foglalja a helyet az asztalon

Az asztallal szemközti falra Rudi segített felfúrni a monitor konzolját, így nem vesz el helyet a talapzata az asztalfelületről, mint a kezdetekkor, és oda húzom-forgatom-döntöm a monitort, ahova akarom. Lehet, hogy később lecseréljük egy modernebbre a monitort, de jó ez, amíg működik, ha valami fontos, hogyan néz ki, megnézem telefonon, annak többet tud a kijelzője.

A számítógép már nem a Vacok sarok tartozéka: a szekrényágy tetején, a jobb oldali fiókban lakik, onnan föntről jönnek le a kábelei a szekrényágy mögött. Az asztalon, a kuka takarásában tartom az USB hubot, amibe be lehet dugni a fülhallgató dugóját és az egér meg a billentyűzet pöckét.

Rejtett tárolók és éjjeliszekrény

Mindent rejtett tárolókba tettem, amit nem tartok elég csinosnak és/vagy nem használom elég gyakran ahhoz, hogy folyton szem előtt legyen. A sok irodai kellék és mindenféle egyéb cucc már rég megvan, rejtett tárolásra nem költök többet, mint amennyit a funkcionalitás megkíván.

Az íróasztali fiókokba 1-1 Antonius műanyag mütyürtartót tettem, hátul 2 ujjnyi, egyik oldalt 1 tenyérnyi hely maradt mellette. Úgy rendeztem be a dolgokat, hogy ne csúszkáljon el semmi a fiókokon belül.

A bal oldali fiókban tartom a kocka dolgokat (töltő, fülhallgató, SD kártya stb.), emellett oda pakoltam mindazt, amit egy normális méretű lakásban az éjjeliszekrényen szoktak tárolni.

Az asztallap bal széle is éjjeliszekrényként működik: oda teszem este a zsepit, a telefont, az ivóvizet. Otthon is az Equa Mismatch Gold kulacsomat használom, mert szép, és mert így nem tud kiömleni a víz.

A középsőbe az irodaszereket tettem, a jobb oldaliba meg a sminkcuccokat, körömlakkokat és az ékszereket (mind bizsu, kedves betörők).

Az íróasztali szekrényke tetejében vastag mappákat és nagyméretű könyveket tartok. Alul irattartókban tárolom a lefűzött iratokat, és a fotógép kellékei is itt lapulnak, hogy bármikor kéznél legyenek.

A kis bonanza éjjeliszekrény is hasznos kiegészítése a Vacok saroknak, például arra teszem a hasonló színű táskámat (ami jóval kevesebbe került, amikor én vettem). Ez természetesen Kínából származik, így legalább biztos lehetek benne, hogy nem hamisított. Jó minőségű darab, és a csomagolását meglepően prémium módon oldották meg.

A bonanza éjjeliszekrény meghosszabbítja a dolgozósarkot
A bonanza éjjeliszekrény meghosszabbítja a dolgozósarkot

Alsó polc

Általános irányelvem, hogy a vízszintes felületek ne legyenek tele minden kis aprósággal, mert a portörlés sziszifuszi egy munka, igyekszem kerülni, mint Samu kutya a fésülést.

A szabadpolcok berendezésében nem vagyok túl jó, úgyhogy az még biztos alakul, most a jelenlegi állapotot írom le. Szeptember közepén, a blog indulásakor az alsó polc közepét fotóztam, ez lett a blog háttérképe.

A naptár már évek óta ugyanolyan, mert anyukám minden évben ad egy ilyet, de 2018-ra nem kaptam, úgyhogy lehet, idén gyártok magamnak saját naptárat.

Nem minden kép szokott benne tetszeni, ezért, ha olyan jön, ami nem jó, megtartom a fölül levő képet, amit szeretek, és kéthetente levágom a lap alján levő napokat addig, amíg nem jön egy szebb kép, így mindig tetszik a naptár, és az aktuális dátum látható.

Amióta olvastam a Tortúrát Maerlyn ajánlására, figyelek rá, hogy kurrens legyen a falinaptáram. Aki tisztában van Annie Wilkes személyiségével, tudja, miért.

Mit keresnek a naptár utolsó lapján cinegék?
Mit keresnek a naptár utolsó lapján cinegék?

Egy vekker régi vágyam volt. Fontolgattam egy felhúzós, antik darab megvételét, de praktikus és dizájnbeli okokból végül ezt a Karlsson ébresztőórát választottam. Csak különleges alkalmakkor csörgetjük, például, ha hajnalban indul a repülőgép.

Közelről szemlélve a minősége a Távol-Keletet juttatja eszembe, de csinos és működik. Tetszik, hogy nem kattog a másodpercmutató, hanem folyamatos járású.

Csörgőóra a karácsonyfa fényeivel
Csörgőóra a karácsonyfa fényeivel

Vacókia főórája is Karlsson, ezt a lakás közepén helyeztük el, és ez se másodpercenként kattog, hanem percenként lebillen. Ez egy minőségi darab, szemben az előzővel.

Ezt a blogon már mutattam egy rendhagyó bejegyzésben, és a tükröződésében a szemfülesek kiszúrhatták a Vacok sarok polcait, a lámpát és a monitort, rajta a poszt kedvéért háttérnek beállított esküvői képünk, szintén Alíznak köszönhetően.

Most újra megmutatom a Vacok sarok-reflexiós fotót, immár új kontextusban. Az alul látható barnaság az akkor még felújításra váró íróasztal.

Karlsson óra és benne a Vacok sarok
Karlsson óra és benne a Vacok sarok

A geometrikus térkép saját dizájn, ezt a digitális terméket sokszor megvették már tőlem, gondoltam, kipróbálom, milyen élőben, úgyhogy kinyomtattam és bekereteztem.

Elé tettem a napszemüvegemet, mert várom már a napsütést. Ezt még évekkel ezelőtt egy pályázati nyereményből vettem, azóta is bírja a strapát.

A cserépként működő Slytherin bögre arról árulkodik, hogy a Harry Potter-generációhoz tartozom, ami a legjobb dolog abban, hogy a kilencvenes évek szülötte vagyok.

Mellette egy édességes fémtégely tetejében az az üveggolyó ül, amit a gimis osztályfőnökömtől kaptam. Az üveggolyó zöld, és a tégely széle okkersárga, így a színek vizuálisan összekötik a minibögrével.

Szemüveg, térkép, üveggolyó, bögre
Szemüveg, térkép, üveggolyó, bögre

A polc a fal egyenetlensége miatt annyira lejt, hogy a golyó legurulna, ezért raktam tégelybe, de még abba is oda kellett pöttyintenem egy kis gyurmaragasztót, hogy nyugton legyen. Minden mást is gyurmaragasztóval rögzítettem, például a képkereteket, hogy ne csússzanak előrébb.

Már kétévesen se szerettem, ha lefotóznak
Már kétévesen se szerettem, ha lefotóznak

A fotón két éves vagyok, anyukám egy csúf, műanyag fésűvel közelít felém, miközben a babakocsiban ülök és szemöldökráncolva nézek a kamerába, de csak a mimikai izmok árnyéka látszik, a szemöldök nem, mint ahogy most se, csak ha kifestem. Valamiért megtetszett ez a kép, talán az ábrázatom miatt, ami még mindig jellemző rám, úgyhogy kitettem, mert illett a Vacok sarok hangulatához.

A fotó előtt a szeretett Moleskin noteszem található, ebbe az írással kapcsolatos dolgokat írom. Digitális lélek vagyok és bölcsész létemre pofátlanul gyorsan gépelek, úgyhogy nem sok olyasmit írok kézzel, amit meg akarok tartani.

Igen, tudom, a kettes alja nem látszik, én is észrevettem
Igen, tudom, a kettes alja nem látszik, én is észrevettem

A fekete Logitech hangfal belerondít a miliőbe, de ez van, irreálisan sokba kerülne fehérekre cserélni, úgyhogy ezt használjuk holtáig, és Rudi nem engedi, hogy lefessem, de legalább a Star Wars könyvhöz passzol színben, amit Rudi hozott ajándékba, mert tudta, hogy tetszeni fog polcdíszként, mert nemrég láttam először a Csillagok háborúját, igen, életemben először, de legalább eredeti nyelven az összeset, négy-öt-egy-kettő-három-zsivány egyes-négy-öt-hat-hét-nyolc.

Ajánlom ezt a sorrendet, mert a négy-öt nézése kíváncsivá tett, hogyan válik majd ennyire gonosszá a jólelkű rabszolgafiú, és a négy-ötöt másodszorra másmilyennek éltem meg, de a hatot csak később láttam, így nem tudtam azért mindent előre.

A filmek nézése közben  egy ideig  folyamatosan mondogattam Rudinak, hogy “de Anakin nem gonosz!” és emellett igyekeztem kitartani, bár azért szükségét éreztem, hogy utánakutassak, milyen alternatív teóriák születtek a jedi gyerekek sorsáról.

Azelőtt, hogy megnéztem volna a filmeket, egész életemben csak annyit tudtam az egészről, hogy valami poros helyen játszódik, Darth Vader a gonosz, meg hogy “én vagyok az apád”. Most már megértem, hogy általános iskolában miért hadonásztak a fiúk a villogó rúdjukkal, viszont haragszom, amiért Anakin semmilyen szinten nem vett részt az imidzse felépítésében.

Régebben azt hittem, a főszereplők egymásnak feszülő szuperhősök, arra nem számítottam, hogy paralimpiagyanús*, szemernyit vérfertőző családi drámát kapok.

Felső polc

Visszatérve egy hozzánk némileg közelebb eső galaxisba, a felső polcon lakó zamió, szegény, már ilyen ferdén növő marad, mert a felújítás alatt egy ideiglenes szekrény tetején küzdött az életéért, de így legalább illik a ferde gerincemhez. /A felújításról szóló cikkek tervezett sorrendjét itt találod./

A növény mellett, ha épp nem használom, a fényképezőgép kuksol a tokjában, ami a telefont leszámítva az első gépem, ősz óta nyomkodom, van hova fejlődnöm. Ezzel készülnek a blogra a képek, kivéve a lakásfelújításos, régi fotók és a bútorfestés fázisait bemutató képek, mert nem akarom összemaszatolni a fotógépet.

A Vacok sarok távolról
A Vacok sarok távolról

A polc közepére tettem a világ leghaszontalanabb tárgyát, ami igazából nem tudom, micsoda, de elmondom, hogy készült: megmentettünk lomtalanításból egy retró üveget, amit Erlenmeyer-lombiknak hívnak, mint ahogy arról Chubby felvilágosított.

Ezt feltöltöttem kávébabbal, mert kipateroltam a konyhából egy rég lejárt csomag kávét, a tetejére meg kerestem egy dugót, amit befestettem ugyanazzal az arany színű akrilfestékkel, mint a szék szívének a közepét.

Kávés dísz és kávés termosz
Kávés dísz és kávés termosz

Tematikusan illik a kávés termoszomhoz, azaz a Goat Mughoz, amiről szintén senki nem tudja, hogy mi az.

Csak csöndben jegyzem meg, hogy a kávénak legjobban az illatát szeretem, és többnyire nagyon-nagyon hosszú és gyakran koffeinmentes a hosszúkávém az érzékenységem miatt. Ha egy rendes helyen iszom kávét, utána remeg a kezem, úgyhogy ez nem sűrűn fordul elő.

Azokat a könyveket, amiket épp olvasok, úgy fordítottam, hogy ne látszódjanak a feliratok, idegesít, amikor minden könyvre más irányban írják a betűket, emellett így letisztultabb az összhatás. A többi könyv a szekrényágyban levő, tolóajtós minikönyvtárban sorakozik, de a legtöbb könyvet digitálisan olvasom kindle-ön.

Előfordult, hogy megvolt ugyanaz a könyv papíron és e-könyvolvasón is, és pár oldal után visszaváltottam kindle-re, mert elszoktam már attól, hogy egy könyvnek két oldala van, az utcán fújja a szél, a történet elején a bal oldalak elolvasásával hadakozok, a közepén meg azzal, hogy nyitva maradjon.

De akár digitális, akár hagyományos könyvet olvasok, mindkettő ugyanúgy fájdalmas, ha az ágyban, háton fekve, olvasás közben a fejemre ejtem.

DIY dolgok

Ahogy néhány díszt, úgy néhány funkcionális tárgyat is kézzel készítettem. (A Csináld magad cikkeket ITT találod.)

Tokok

A kindle-nek még évekkel ezelőtt varrtam egy tokot régi nadrágokból, ahogy annak a billentyűzetnek is, amit el szoktam vinni otthonról, ha sokat pötyögök a telefonon, így jegyzeteltem régebben az előadásokon. Most már rejtve tárolom a Vacok sarokban, mert ritkábban használom.

A pánt levehető, áttehető egyik tokról a másikra. A nadrág öngyújtótartóját pelenkaöltéssel rögzítettem, hogy legyen egy kis zseb elöl.

Alternatív laptop és könyvtár
Alternatív laptop és könyvtár

Párnahuzat

A Malinda székpárnára egyedi párnahuzatot varrtam, egy régi felsőmet alakítottam át, ami már kinyúlt. Ekkor még szegény felső nem sejtette a sorsát. 🙂

A horgolt csipkefelső új élete
A horgolt csipkefelső új élete

Egérpad

Az egérpadot is én készítettem, még soha nem volt egérpadom, de szerettem volna egyet, csak nem találtam szépet megfelelő ár-érték arányban.

Úgyhogy hobbiboltban vettem két kis darab, festetlen bionemez anyagot, ezen jól megy az egér és kellemes meleg a kéznek. Varrás előtt teszteltem pár napig, hogy mekkora az ideális méret és vastagság és hogy kell-e bele merevítés.

Aztán kiegyenesítettem az anyagdarabok széleit, lekerekítettem a sarkokat, és összevarrtam őket pelenkaöltéssel. A varráshoz is a hobbiboltban vettem arany cérnát, dupla rétegben varrtam, így olcsóbb volt, mint a vastag fonal.

Az egérpad aljára egy csúszásgátló bigyulát férceltem, aztán vasalóval kiegyenesítettem az egészet. Ha sokáig ülök a gépnél, akkor kilencven fokkal elfordítom az egérpadot, hogy nagyobb felületen tudjak egerészni.

Elégedett vagyok az eredménnyel, mert jól funkcionál, nem túl feltűnő, és az arany díszvarrás miatt illeszkedik a környezetéhez. Az anyagköltség körülbelül egy ezres lehetett, amennyibe egy műanyagszagú, fekete egérpad kerül.

Bionemez egérpadot varrtam arany színű öltésekkel
Bionemez egérpadot varrtam arany színű öltésekkel

Konklúzió

Az egész lakásban mindennek az alapja a fehér szín. Ha negatívan akarok fogalmazni, akkor egy alagsori luk a lakás, ezért minél inkább tágítani szerettük volna vizuálisan a teret. Erre a világos alapra jött rá a bútorok vacokzöldje.

Vacok sarok: a kedvenc részem a lakásban
Vacok sarok: a kedvenc részem a lakásban

A szelíd türkizzöld alapon tudnak érvényesülni a sárga fémek: a réz kuka, a lámpa bronz alkatrészei, a vekker teteje és lábai, a térképtűk, a bonanzák csavart fogantyúi, a tinédzserkori, dekorációvá átlényegült ékszereim, a kulacsom arany kupakja és a szék arany szíve.

Nem akartam, hogy minden matchy-matchy legyen, a bronz, réz és arany cuccok más-más árnyalatúak, csak egymáshoz hasonló jellegűek. Ezek mellé néhány természetes anyagú kiegészítőt tettem: a nemezből készített egérpadot, a parafa poháralátétet és falitáblát.

Döntés előtt érlelgetem-fontolgatom, mi kerüljön be a mérsékelt mennyiségű tulajdonaim halmazába. Úgy is fogalmazhatnék, hogy évek óta csiszolgatom a stílusomat, az menőbben hangzik, csak kevésbé informatív. Az a lényeg, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek az ízlésem finomítgatására, mint magára a birtoklásra.

És az is szempont volt, hogy hozzám illő legyen a Vacok sarok, de közben ne nőiesítsem el vele az egylégterű lakást, mivel férfiak is lakják. Mármint egy férfi és egy eunuch.

A férfi...
A férfi…
...és az eunuch ;)
…és az eunuch 😉
Nem siettem el, de így minden olyan lett, amilyennek szerettem volna. Lelkevan-bútorokkal népesítettem be a dolgozósarkot, egyedi színt kevertettem, személyes és többnyire funkcionális dolgokkal dekoráltam, mindezt alacsony költségvetésből.
Hívj meg egy kávéra!Hívj meg egy kávéra!

*A “paralimpiagyanús” kifejezéssel nem állt szándékomban megsérteni senki érzéseit.

6 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.