Bonanza íróasztal felújítása

Ebben a bejegyzésben az íróasztal felújításának minden lépését bemutatom, sok fotóval illusztrálva. A Vacok sarok három bonanza bútora közül az íróasztal a legnagyobb, ennek az éjjeliszekrény és a szék festése után ugrottam neki, amikor már több tapasztalatom volt.

Az eredeti állapot és a másik bonanza

Ezt az íróasztalt apróhirdetésen vettem, nyomott áron kínálták, mert az egyik fiókelőlapból letört egy darabka, és nem voltak meg az eredeti fogantyúi. A fogantyúkat alapból le akartam cserélni, és az ideiglenes bonanza asztalomnál jobb minőségű és szebb állapotú is volt ez az asztal, annak ellenére, hogy fél évtizeddel régebbi, mint a másik.

A bonanza bútorok beszerzéséről ebben a bejegyzésben írtam. Azért hívtam az ideiglenes, 1992-es asztalt „bonanza light” -nak, mert egyrészt úgy tűnik, a kilencvenes években már olcsósították a gyártást, másrészt tényleg könnyebb volt megemelni, mint a másikat. Ez azért lehet, mert kevesebb benne a tömörfa és több furnér elem.

Az ajtólapot és a díszlécet is egyszerűsítették a ’92-es asztalban: az ajtó közepe, bár messziről lamellásnak tűnik, valójában egy darabból áll, a szélső díszléceket pedig külön ragasztották rá az asztal oldalsó elemére. És az eladó kivágta az asztal alsó merevítőjét, hogy elférjen alatta egy lábtartó.

Ezzel szemben a ’87-es asztal ajtaja valódi lamellákból áll, és a fenti díszléc az asztallaphoz tartozik, abból faragták ki, és csücskös, nem íves a közepe. Az alsó merevítőelemet pedig tárolóvá alakítottuk.

Az íróasztal felújításán nem dolgozhattam volna a kertben, mert soknapi munka, ráesett volna az eső és már hideg is volt. Nem csinálhattam volna a nagylakásban, mert a 28 négyzetméter arra azért nem elég, hogy ott legyen egy asztal középen, éjjel-nappal, jól körüljárhatóan.

Úgyhogy átcipeltük az asztalt a 8 négyzetméteres kislakásba, ahol korábban 7 hétig éltünk hárman, és úgy tettük le, hogy kábé elférjek minden oldalánál, és le tudjam fotózni messziről. Az asztalfelújítás azért sürgetett, mert november végén kezdődött a kislakás felújítása, és azelőtt még nem kellett vigyáznom a burkolatra.

A felújítás lépései

A régi lakk eltávolítása

Ahogy az éjjeliszekrény esetében, most is Kromoluxszal martam le a harmincéves lakkréteget, ez jóval olcsóbb volt, mint az erősebb marószer a boltban. Múltkor működött, úgyhogy vettem még egy adagot.

A Kromoluxról röviden: büdös és undorító, de működik.

Hosszabban: a kézi csiszolás alternatívájaként lehet használni, fontos a megfelelő szellőztetés és a védőfelszerelés (maszk, szemüveg, gumikesztyű). Gépi csiszolóm nincs (még), és mindenképp matt felületre szerettem volna festeni az alapréteget, hogy tartós legyen a felújítás eredménye.

Csakis egyenes felületre érdemes felhordani, ahonnan egy spaklival le is lehet szedni. Ahol nem biztos a leszedés hogyanja, oda inkább ne kerüljön.

A hatóidő a doboz szerint 10 perc, én erre jócskán rászámoltam. Fontos, hogy szilárd halmazállapotú legyen a felvitt anyag, mielőtt leszeded, különben minden mindenhol ragadni fog a nyúlós trutymáktól.

Akkor a legkönnyebb leszedni, ha úgy néz ki, mintha hólyagosra égette volna a nap a régi lakkot, ekkor tényleg csak végig kell tolni rajta a spaklit.

Felvitelkor nem szabad spórolni a Kromoluxszal, különben nem jön le a lakk. Nem úgy, mint a festéket, ezt jó vastagon célszerű rákenni a felületre. Ha nem jött le a lakk, meg kell ismételni a hadműveletet az adott területen.

Ez az egész Kromolux-ügy egy idő után elég fárasztó a kéznek, én két, nem egymást követő nap martam le a lakkot az asztalról, összesen néhány óra volt. Asztalnyi vagy nagyobb bútor esetén érdemes részenként haladni, nem egyszerre bekenni az egészet, csak annyit, amennyit biztos lesz időd leszedni körülbelül fél óra múlva.

A felvitelhez egy régi csészébe öntöttem a szerből, és egy régi ecsetet mártogattam bele. A padlót korábban lepapíroztuk, a spaklis leszedéskor viszont az asztal környékén eláztatta a papírt a Kromolux, úgyhogy felszedtem a papírt, és a csiszolás pora már a kőre hullott.

Nem kentem be az asztallapon levő díszeket (csak az oldalsó, egyenes részt), a szekrényke hátsó oldalát és az asztalfiókok alatti plafon-részt, az asztaltest összes többi részére került Kromolux.

A mütyüröket (ajtó, polc, fiókelőlapok, titkos tároló előlapja) később abban a lakásban csináltam, ahol lakunk, ezért inkább durvább csiszolóval tüntettem el a lakkot, bent túl büdös lett volna a Kromolux, és nem akartam volna semmit összekenni vele a lakásban.

Ezeket se egy szuszra csináltam, hanem két körben. Ennyi felületet még oké kézzel csiszolni, főleg, mivel spóroltam a csiszolással a kevésbé kritikus részeken (polc alja, fiókelőlapok belső része).

Csiszolás, zsírtalanítás

Mivel nem nyers fát, hanem egy már kész asztalt csiszoltam, elég volt finomabb vászonnal megcsiszolgatni. A bonanza bútorok többnyire furnéros pozdorjalapokból állnak, úgyhogy nem is lett volna mód csiszolással eltüntetni a kisebb hibákat, karcokat.

Az ajtólapot és a többi, kisebb részt viszont durva csiszolóvászonnal csináltam, mert azokon még rajta volt a régi lakk.

A csiszolás közben végig pormaszkot viseltem (nem pont olyat, mint a linken). A csiszolóvásznakat csiszolóblokkra tettem, ezzel szép egyenesre lehet csiszolni a felületet, de lassan megy vele a munka, és nekem kicsit nehéz volt megfogni, mert kicsi a pereme.

Jobban tetszett a csiszolóparafa, amire nem kellett olyan pontosan rögzíteni a vásznat, úgyhogy gyorsabban tudtam cserélni, ha másmilyen kellett. A durvább vásznakat inkább az utóbbival használtam.

A csiszolóparafa egyik oldala derékszögű, a másik viszont lekerekített, ami kapóra jött a fiókelőlapok csücskeinek a csiszolásakor.

Csiszolás után, amikor sok por keletkezett, porszívóztam, amikor alig valami, akkor csak áttöröltem ronggyal a felületet.

Nitrohígítót használtam a felület zsírtalanítására. miközben áttörültem vele az asztalt, szellőztettem. (Ez megeszi az egyszer használatos, latex gumikesztyűt, úgyhogy más módon érdemes védekezni ellene. Ezen az oldalon a PVA anyagot ajánlják, szerintem megfelel egy sav- és lúgálló gumikesztyű.)

Az ajtó lamellái annyira közel voltak egymáshoz, hogy a csiszolás közben keletkezett por eltávolításához is speciális célszerszámhoz (régi kanál + rongy) kellett folyamodnom.

Az ajtólapok és a fiókelőlapok belső, szélső részeit (ami becsukáskor bemegy az asztaltestbe) alaposan megcsiszoltam.

Ha két, szemközti felületet festesz alappal együtt 3-3 rétegben, az összesen 6 réteg festék két felület találkozásakor. Sőt, ha azt vesszük, hogy egy fióknak két oldala van, akkor már 12 pluszrétegről beszélünk. A megnövelt felületek miatt a fiók nem fér vissza a helyére, és a tuszkolás se segít, csak helyenként legyalulja magát az új festékréteg.

Emiatt célszerű előbb festeni a fiókokat, és ha kész, belepróbálni a helyére, ha nem megy bele, akkor a helyét csiszolgatni – az éjjeliszekrényt így csináltam. Az íróasztal újításakor erre nem volt lehetőségem, mert kritikus volt, hogy mielőbb befejezzem az asztaltestet, úgyhogy a fiókelőlapok belsejét lelkiismeretesen csiszolgattam, és simán befértek aztán mind.

A fiókelőlap javítása

A jobb oldali fiók előlapjának a csücske letörött, ezt javítani kellett. Rudi egy kedves ember, aki ügyes is, és megcsinálta nekem: egy rétegelt lemezzel pótolta a hiányzó részt. Nagyjából odaméretezte, utána faragasztóval ragasztotta rá a faanyagot a fiókelőlapra.

Rudi megragadta a lehetőséget, és végre vett magának egy kézi gyalut. Miután megkötött a ragasztó, legyalulta a pótlékot, hogy az egy síkba kerüljön a fiók szélével.

Gyalulás közben odaszorított mindkét oldalra egy-egy támasztékot, hogy megmaradjon a beállított síkot és ne gyalulja túl a fadarabot.

Később 40-es csiszolóvászonnal megcsiszoltam a pótlékot, hogy eltűnjön minden kis szintkülönbség, aztán fatapaszoltam, ahol szükséges volt.

 A kisebb hibák javítása

Fakittel javítottam a kisebb karcokat, a felületek szélén levő hiányosságokat. Használat előtt összekevertem a pasztát, aztán spaklival egyengettem el, ahova kellett. Az alsó szekrénykéből Rudi kicsavarozott minden vasalatot, a műanyag, polctartó pöcköket is kiműtötte. Betömtem a pöcöklukakat, hogy később magasabbra kerülhessen a polc.

Mélyebb lukak esetében többször meg kellett ismételni a fakittezést, mert összement a fakitt, ahogy elpárolgott belőle a nedvesség. A végén lecsiszoltam a fölösleget, így szintbe került a pótlás a fafelülettel. Utána porszívóztam és száraz ronggyal törültem át a felületeket.

Az alapréteg után úgy döntöttem, a titkos rekeszt is kozmetikázom: mivel leszedtük az előlapját, kikandikált a pozdorjalap széle. Fogtam, rátapasztottam arra is a fakittet, hogy ugyanolyan zöld felület lehessen a végén, mint a többi.

 Alapozóréteg

A munka nagyobbik, de kevésbé látványos része után végre elkezdhettem festeni. Ugyanazt az alapozófestéket használtam, ami a másik két bútor festése után megmaradt. Elég volt a 0,75 liter mindhárom bútorra, még maradt is egy kevés. Egy réteg került mindenhova az alapozóból.

Az asztal festéséhez Rudi vett nekem két új laposecsetet, egy 20 és egy 40 milliméter széleset. A kisebbikkel festettem az apró díszeket, a nagyobbal pedig a nagyobb felületeket. Ezekkel az ecsetekkel meghökkentően vékony rétegben lehetett felvinni a festéket, viszont néhány szál kihullott belőlük. Összességében ennyi pénzért megéri szerintem ez a fajta ecset.

Festhettem volna hengerrel, gyorsabb lett volna ekkora felületen, de a díszeket ecsettel kellett volna, és nem akartam, hogy helyenként sima, helyenként csíkos legyen a festék. Ezenkívül nekem tetszik, hogy a lakás egyéb, készen vett bútoraitól így textúrájában is elkülönül a festett bútor.

Rudi vett nekem egy masszívabb alapozót: az asztallapra és a fenti díszekre ez került, hogy mindenképp stabil és tartós legyen a festés. Fúj, utáltam vele dolgozni. Az igaz, hogy jobban elterült, és tényleg ellenállóbbnak tűnt a felülete, de borzasztó lassan száradt és büdös is volt.

A másik alapozóval könnyen ment a festés, azzal nem kellett félni, hogy elmaszatolok egy, már lefestett felületet, ha véletlenül hozzáérek. A fedőfestéket se nehéz felvinni, de a bevált alapozó hozzá képest kezesbárány: temperafestékszerű, poros érzetű felületet eredményez, ami szinte azonnal felületszárazzá válik, nyugodtan lehet tunkolgatni a sarkokba-résekbe.

Ezzel az új alapozóval viszont kínkeserv volt az egész művelet: a nap végén, órákkal a felkenés után is még csillogott, nem lehetett hozzáérni. Valószínűleg túl vastagon vittem fel, más jellegű ez a festék, mint az, amit már ismertem. A díszléc meredek részén megfolyt az a mennyiség, ami a másik festékkel tuti nem folyt volna meg.

Nyilván én voltam a béna, mindenesetre nem zártam a szívembe ezt a festéket, mert sokkal nehezebb felvinni, mint a másikat, és nehezebb javítani a keletkezett hibákat a műanyagszerűre száradt felületen.

Az új alapozó is biztos működik különben, csak iszonyú vékonyan kell felvinni, hogy szép legyen, és óvatosan festeni, hogy ne érjen hozzá az ember a már kész részhez. Szerintem túl körülményes a használata, rutin nélkül szebb lesz a felület a másikkal.

Az apróságok festésekor maradtam inkább a már bevált alapozónál.

Első színréteg

Trinát Aqua Kolor vízbázisú, selyemfényű zománcfestékkel festettem.

Az egyénileg kevertetett Vacókia-zöld szín már végre látványos változást eredményezett. Az első színréteg, ahogy az előző bútorok esetében is, nem fedte el teljesen a fehér alapot, mindenképp kellett egy második kör.

A teljes száradás után óvatosan megcsiszoltam a felületeket, az asztal tetejét kicsit jobban, hogy minél simább legyen.

Az ajtólap lamelláit ez esetben is szinte száraz ecsettel simogattam végig, gondoltam, inkább legyen meg háromszori festésre, minthogy átfolyjon a túloldalra a festék.

Ennél a fázisnál messziről már jól nézett ki a bútor.

Végső színréteg

Mindenhova két színréteg került, kivéve az asztal tetejére és a felső díszlécekre, illetve, ahol még javítottam később.

Az ajtó vasalatát annak ellenére lefestettem zöldre, hogy nem vagyok ennek a megoldásnak a híve, mert szeretem, ha a vasalat elkülönül a bútortól. Mégis ez volt a kisebbik rossz, mert nem akartam, hogy oldalt-alul, elég hülye helyen megmaradjon az eredeti, sötétszürke színe, ami nem köszön vissza sehol a bútorokban, és nem is akartam a csavart fogantyúkhoz hasonlóra festeni, mint a szék szívét.

Meglepett, hogy a lamellákat teljesen fedte a két hajszálvékony festékréteg. Az pedig még jobban, hogy összesen 1 liter festéket vettem (3715 forintba került), amiből korábban lefestettem az éjjeliszekrényt és a széket, és a maradék elég volt az íróasztalra is, és még maradt is belőle.

Előzetes számításaim szerint biztosan kellett volna még minimum 1 litert vennem. Szerintem az ecseten sok múlik: az új ecsetekkel vékonyabban tudtam festeni, mint azzal a tömöttebb laposecsettel, amivel a korábbi felújításokat csináltam.

A maradék, kb. 90 millit eltettem egy könnyen nyitható, jól záródó üvegbe, hogy szükség esetén kéznél legyen javításhoz. (Érdemes megfigyelni, hogy az élénkpiros gumi mennyire kinyírja a tört Vacókia-zöldet.)

Visszaköltözik az asztal

Az íróasztalom felújítása eltartott egy ideig, mert apránként csináltam. Addig azt az asztalt tettük a Vacok sarokba, amit korábban a kislakásban használtunk.

Sikerült kivárnom a teljes száradást, aztán visszacipeltük végre az asztalt a nagylakásba. Végre együtt láttam az asztalt a székkel, bár az összképbe még belerondítottak a sötét mütyürök.

Amikor azok is kész lettek és megszáradtak, visszacsavaroztam az ebay-en vett, ~74 mm széles, csavart fogantyúkat. Ezek körülbelül akkorák, mint az eredeti bonanza fogantyúk, csak más alakúak, és egyetlen luk kell nekik, középen.

Ebay-ről sokkal többféle fogantyút lehet venni, mint itthon, és jobb áron, de hetek múlva érkezik csak meg a csomag. Előfordul, hogy egy-egy darab bénácska, vagy kimarad egy alkatrész a csomagból, ezért érdemes néhány darabbal többet venni, mint amennyi szükséges. Ha jelzed a problémát, küldenek újat, csak jobb, ha nem kell még várni 2-4 hetet.

A fiókok belsejét és retró lammer oldalait egyelőre úgy hagytam, ahogy voltak. Nem akartam őket befesteni. A fiókok aljából semmi nem látszik, mert kitöltik a helyet a benne levő cuccok, amiknek a nagyobb része Antonius tárolókban van, így semmi nem csúszkál a fiókokban.

Vettem modern lammer borítást, azaz egy hófehér, enyhén faerezetű, öntapadós fóliagurigát, ami így néz ki. A Bauhausban volt jó áron. Ha nem lesz annyi szabadidőm/türelmem, akkor nem rakom fel, elhasználom másra. (A tárolók polcainak alját érdemes bevonni, ha olyasmiket tartunk ott, amik idővel kikezdhetik a polcfelületet.)

Személyre szabtuk a tárolókat

Ahhoz, hogy a 28 négyzetméteres lakást optimálisan kihasználjuk, mindenféle trükköt be kellett vetnünk.

Először is, a parketta az asztal alatt erősen balra lejt, ezt szintezőlábakkal kompenzáltuk, hogy ne guruljanak le az asztalról a dolgok.

Azért választottam ezt az asztalt, mert kompakt mérete ellenére sok mindent lehet benne tárolni. Amennyire lehetett, maximalizálni akartuk a tárolókapacitását.

Egyrészt följebb akartam tenni a polcot, hogy alulra állómappák kerülhessenek. Így összesen tíz darab ikeás Fluns mappát lehet betenni alulra. Két mappában elfér minden egyetemi jegyzetem a diplomával együtt, szóval bőséges a hely.

Másrészt Rudi kihasználta a mérnöki kreativitását: az asztal alsó, belső merevítő eleme egy olyan polc, ami hátrafele néz. Rudi még korábban leszedte ennek az odaszögelt, vékonyka előlapját, az aljára ragasztott egy vékony fahasábot, a tetejének a belső oldalára, középre pedig egy mágnest. Az asztaltestből kimart egy mágnesnyi helyet, oda is beragasztott egy mágnest, így elkészült a háttámla nélküli, levehető előlapú titkos tároló.

Ebben a zugban tartom kis tárolókban a régi emlékeimet és a random dolgokat (pl. Rudi gyerekkori ceruzahegyezőjét), amikre ritkán van szükség, de olyankor jó, hogy könnyű őket előszedni.

A titkos tároló mögé szerelt Rudi egy négyes elosztót, ennek a vége a tároló fölötti dugaljba megy, amire majd veszünk ilyesmit: a szerelhető dugalj része lesz olyan, mint a linken levőnek: be lehet dugni fölé mást, így nem kell a nyúlka-piszka a titkos tárolóval, ha ideiglenesen kell egy konnektor.

A végeredmény

Semmihez nem fogható az az érzés, hogy megvalósítottam mindazt, amit elképzeltem még akkor, amikor így, aztán meg így nézett ki a dolgozósarok. Kívülről még nem látszott, de én már tudtam.

Aki kíváncsi, mennyi ideig tartott az asztal felújítása: nem tudom megmondani percre pontosan, de az asztaltest második rétegének festésekor ért véget az a hangoskönyv, amit munka közben hallgattam. Ez néha más tevékenység közben is szólt a fülembe, de nagyjából jó indikátor, mert az asztaltest után még hátra volt a három fiókelőlap, az ajtó, a polc és a titkos tároló előlapjának a felújítása, és még az átalakításokat is meg kellett csinálni. Úgyhogy azt mondhatom, körülbelül 25-30 munkaóra lehetett.

A szín fényviszonyonként más és más, mivel a kevertetett árnyalat a zöld felé hajló pasztelltürkiz, ami néha kékesebb, néha zöldesebb, de mindig kellemes a szemnek.

A közeli képen látszik, hogy az ecsetszőröktől csíkos a felület. Engem ez nem zavar, ha téged igen, akkor érdemes inkább hengerrel festeni. Az optikai egeremet megzavarják a csíkok, de különben is akartam saját egérpadot, úgyhogy készítettem egyet, később megmutatom a blogon, hogyan készült és miből.

A zománcfesték, amivel festettem, vízbázisú, teljes száradás után vízzáró réteget képez, tehát nem kell külön lekenni lakkal. Viszont az első pár hétben óvtam a víztől, mert a vízcsepp helye kivilágosodott. Amikor ezt először láttam, a szívbaj kerülgetett, de letörlés után pár másodperccel eltűnt a világos folt. Fontolgatom, hogy leviaszolom az asztal tetejét Karnaubaviasszal, ami van is otthon.

/Néhány hónappal később: bár ép marad a festés, bosszantó, hogy még mindig kivilágosodik víz hatására a felület. Viaszoltam az asztal tetejét, és most már egybeállnak rajta a vízcsöppek. A viasz alig észrevehető, épp egy kicsit csillog jobban az asztallap, mint a többi rész./

/Ha érdekel a viaszolás, katt ide: Fiókos asztal felújítása/

A monitoron látható fotót ezúton is köszönöm Alíznak, a fotón látható esküvői csokrot pedig Eviarának.

Íme a végeredmény:

Ilyen a selyemfényű zománcfesték felülete
Ilyen a selyemfényű zománcfesték felülete
Vacok-zöld országot álmodtam én, ahol minden Vacok-zöld volt...*
Zöld országot álmodtam én, ahol minden Vacókia-zöld volt…*
Nekem tetszik a Vacok-zölddel meg a szív aranyával a bronz fogantyú
A bronz fogantyú és a szív aranya
Egy közeli kép
Egy közeli kép
Karácsony előtt égősor került az asztal fölé
Karácsony előtt égősor került az asztal fölé
Karácsonyi hangulat a Vacok sarokban
Karácsonyi hangulat a Vacok sarokban
Hogy tetszik az asztal? Írd meg! De tényleg. Kíváncsi vagyok. Ha megtetszett a Vacókia-zöld szín és kedvet kaptál a bútorfestéshez, muti az eredményt, hadd lássák mások is Vacókia Facebookján és Instagramján, mit alkottál. 🙂 Legközelebb a Vacok sarok bemutatásával jelentkezem.

* A Vacókia-zöld országos sor: Babits Mihály Fekete ország c. verse után szabadon. 🙂

/Itt láthatod az összes bútorfelújítós bejegyzést./

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük