A fürdőszoba építése és vízszerelés

A gyors rombolás után kezdődött a lassú építkezés, mindeközben összesen 8 négyzetméteren éltünk. Ebben a bejegyzésben a fürdőszoba falának építését és a fürdő átrendezését mutatom meg.

A tervezett változtatások

Szerettük volna megoldani, hogy legyen egy épített zuhanyzó is a fürdőben, mert az eredeti, szükségmegoldásos fürdőszoba nem volt túl praktikus mindennapi használatra. Bővebben ebben a bejegyzésben írtam a fürdőről.

A felújítási tervhez készített alaprajzba belerajzoltam a régi fürdőszobát, hogy érzékeltessem a változtatásokat. Neonzölddel jelöltem az eredeti falakat:

A régi fürdő az új alaprajzon
A régi fürdő az új alaprajzon

Meg akartuk cserélni a vécét és a mosdót, mert egyiket se volt kényelmes használni. (A fenti alaprajzon üldögélő ember nagyjából szemlélteti a méreteket. A floorplanneren készített tervek nem centire méretarányosak, de a feltüntetett méret valós.)

Lemértük a tevékenységekhez szükséges helyet, hogy ergonomikus legyen a fürdő. Ez úgy nézett ki, hogy eljátszottuk, mintha fogat mosnánk, zuhanyoznánk, törülköznénk és igen, mintha a vécén ülnénk.

Így a fürdő, bár miniatűr, felújítás után éppen kényelmes lett egy normál méretű embernek.

Az új fürdőszoba terve
Az új fürdőszoba terve

Előre nem tudtuk, hogy tényleg arrébb lehet-e rakni a vécét, riogattak is a felmérést végző szakemberek, hogy hiába a terv, ha nem engedik a csövek. Van, ami csak akkor derül ki, amikor kibontják a burkolatokat, úgyhogy izgultunk, aztán szerencsére meg lehetett csinálni, amit akartunk.

Az Ytong fal építése

A lakásban semmi nem szabályos, és az új falat a bejárati ajtó falsíkjára merőlegesen kezdték el felhúzni, nem a parkettával párhuzamosan. Bár a parkettához tervezést kigondoltuk előre, elfelejtettük mondani a munkásoknak.

Nem bánjuk, hogy így alakult, mert, ha a parkettával lett volna szabályos a fürdőszoba ajtós fala, akkor a rövidebb oldal még rövidebb lett volna, és nem fért volna el az üvegtégla a vágatlan csempével. Vagy az ezzel szemközti fal síkján a tolóajtónak nem jutott volna elég hely a bejárati ajtó mellett.

Ügyesnek kellett lennünk a beépített bútorok tervezésekor, hogy kompenzáljuk a szemmel látható eltérést, mire a parkettához ér a lakás közepén futó pult oldala. Ez az ábra szemlélteti a különbséget.

Mivel csak a tolóajtót akartuk rögzíteni a falra, reméltük, hogy elég lesz az Ytong. Igyekeztünk minél könnyebb anyagokból megcsinálni az ajtót. Fel tudtuk szerelni a falra, és még nem szakadt ránk. Ezen a képen jobb oldalt látszik a tolóajtó.

Az üvegtéglasor

Rudi vetette fel, hogy tegyünk be egy sor üvegtéglát függőlegesen, a konyha felől, hogy a teraszajtón át bejusson a fény a fürdőbe. Tudtuk, hogy a zuhanyzó fala túllóg majd a konyhapulton, és a túllógó rész ideális méretű egy padlótól plafonig futó üvegtéglasor elhelyezésére.

Az Arctic átlátszó, matt üvegtéglát választottuk, hogy minél több fényt áteresszen, és a funkcióján kívül ne legyen túl feltűnő jelenség.

Mivel ketten lakunk itt, nem zavar az átlátszóság, és a mattítás miatt takar annyira, hogy csak egy emberalak látszódjon a konyhából az üvegtéglán keresztül.

Tanakodtunk, hogy legyen-e résszellőzős üvegtégla a pára kivezetése miatt, de elvetettük. Így, hogy nem töri meg egy máshogy kinéző elem, letisztultabb az üvegtéglasor.

A vécé elszívó ventilátora kivezeti a gőzt, és a tolóajtót is többnyire nyitva hagyjuk, de ez különben se szigetel. A falra csak a szükséges magasságig került csempe, ezért a falfelület is magába tud szívni némi nedvességet, így, bár kicsi és ablaktalan a fürdő, nem penészedik, amióta használjuk.

Az üvegtéglát kívülről hoztuk a fallal egy szintbe, mert egy-két centivel vékonyabb volt, mint az Ytong tégla a rákerülő csempével, így egy síkba került a konyhában minden: a fal, az üvegtégla és a beépített bútor. A falszerű hatás olyan jól sikerült, hogy nem is veszi észre a szem, meddig ér a fal, és honnan kezdődik a bútor.

Az üvegtéglához kapott, szemcsés kitöltő durva volt, néhol hézagos lett, ezért később megkértem a burkolót, hogy fugázzon rá, hogy szebb legyen.

Eggyel több üvegtéglát vettünk, mint amennyiről biztosan tudtuk, hogy befér majd, a többi azon múlott, milyen távolságra lesznek egymástól a téglák. Épphogy nem fért be a plafonhoz a maradék, nem örültünk neki, de azért túléltük. 🙂

Nem a méret a lényeg, hanem a jó tervezés

A cikk kedvéért lemértük és kiszámoltuk a fürdő pontos méreteit. A régi fürdő nettó alapterülete (az eldobozolt csövek nélkül) 0,92 négyzetméter volt, ezt 1,66-szorosára növeltük, így az új fürdő 1,53 négyzetméter. A szükséges méret minimumát tűztük ki célnak, így már jól használható lett a fürdő.

A tervezett funkciók közt részleteztem, mi mindent szerettünk volna lehetővé tenni a fürdőben.

A tolóajtó szerkezetét előre megvettük, hogy tudjuk, mekkorák lesznek majd az ajtólapok, és mennyi hely kell nekik kint, a bejárati ajtó mellett.

A zuhanyzónk alapterülete 88×70 centis lett. Hosszúkás csempét választottunk a falra, amit az épített zuhanyzóban nem kellett vágni: a csempe és az üvegtégla együtt pont olyan hosszú volt, amekkorára a zuhanyzó hosszabbik falát terveztük.

A zuhanyzó azért lehetett ekkora, mert nem ajtó, hanem függöny fogja fel a fröccsenő vizet, így a 70 centi kifelé bővíthető, nem ütjük be mondjuk a könyökünket hajmosás közben. Küszöböt meg nem a zuhanyzó végébe, a fürdő közepébe terveztünk, hanem a tolóajtó alá.

80 literes bojlert akartunk, mert kényelmesebb két főre, mint az ötvenes. Egy szögletes Ariston bojlert választottunk, ami a centis mérés alapján el kellett, hogy férjen a vécé fölötti, keskeny falszakaszon. (A linkelt bojler a miénk új verziója.) Megérte annyit méricskélni: ez a bojler abba a ficakba termett, és semminek nincs útban, sőt, még egy  törülközőszárító is elfér előtte.

Vécéből a legkisebbet választottuk, mosdóból olyat, ami hosszú, de keskeny. Még a falépítés előtt megvettük a szanitereket, de ezekre azért vadásznunk kellett egy jó ideig.

A mosógépet és a szennyestartót eleve nem a fürdőbe terveztük, hanem a lakás közepén levő tölgyfapult alá. A nagyobb fürdőszobai dolgok tárolását is a fürdőn kívülre terveztük, hogy minél kisebb lehessen a fürdő.

A vízcsövek szerelése

Mi csak annyit akartunk, hogy legyen a vécé itt, a mosdó meg ott. Az elmélet egyszerű volt, a megvalósítás eltartott egy darabig. A helyben forrasztott vízcsövek nagyon lassan készültek, és még körbe is kellett tekerni őket szigetelőanyaggal.

Sajnos burkolás előtt nem vettük észre, hogy még nincs a helyén egy vízkiállás. De már nem akartuk leszedetni a csempét és kibontani a vakolatot, úgyhogy Rudi ötlete nyomán egy T elosztóval oldottuk meg a csatlakozást a bojler alatt.

A vízszűrő nyomáscsökkentő az előző lakóktól maradt meg, ha már volt, beépítettük. Nagyjából ilyen ez a szerkezet (nem pont az a típus, ami a linken szerepel).

A csatornázás

Mivel az épített zuhanyzó alján az egyedi méret miatt nem zuhanytálca van, hanem csempe, ki kellett találnunk, milyen lefolyót vegyünk.

Olyat választottunk, aminek a kiszedhető elemét le lehet burkolni. A választott lefolyó esztétikus és nem feltűnő, viszont a legutálatosabb dolog ezt takarítani, még a sütő takarításánál is rosszabb.

Vízkiállások kivezetése a konyhai gépekhez

A mosó- és mosogatógéphez kivezettük a fürdőből a csöveket. Ezeket a szabvány szerinti magasságba építették a fürdőszobai falba.

Aztán úgy döntöttünk, hogy helyspórolás miatt jobb lenne, ha rögtön a padlótól indulna a cső, a beépített bútor alatt jutna a mosogatógép mögé, ott vinnénk föl a szabványmagasságig, és onnan ágaztatnánk szét a mosó- és mosogatógéphez szükséges csöveket.

Úgy terveztük meg a beépített bútort, hogy legyen ehhez elég hely benne, és szükség esetén hozzá tudjunk férni az összes csőhöz.

A csövek bevakolása

Azt kértük a munkásoktól, hogy a mosdó vízkiállását a vízszűrő nyomáscsökkentőhöz minél közelebb tegyék. Ezt azért akartuk, hogy majd egy keskeny alsószekrény mindegyiket elfedje. Minden centi számított a fürdő tervezésekor.

Az összes vízkiállás pontos helyét előre kitaláltuk: utánaolvastunk, hogy mi a szabvány, és eltértünk ettől, ha a helyszűke vagy egyéni igényeink miatt szükségesnek láttuk.

Konklúzió

A pici fürdőnek köszönhetően az összes többi helyiség sokkal nagyobb, mint amekkorát a lakás mérete sugall.

Megérte tervezgetni: a legkisebb helyiség is használhatóra sikerült. Elégedettek vagyunk a végeredménnyel, mindent megvalósítottunk, amit akartunk.

Régebben is inkább zuhanyoztunk, mint fürödtünk, ha mindennapi habos fürdőt szerettünk volna, akkor alapból nem is ezt a lakást választottuk volna.

Praktikus változtatás volt, hogy a fürdőszobai kapcsolót kettébontottuk, hogy külön lehessen kapcsolni a mennyezeti lámpát és az elszívót. Így, ha csak fényt akarunk, nem hangoskodik a propeller az éj csöndjében.

Néhány dolgot azonban már máshogy csinálnánk:

Belülre tettük volna az összefolyót

Utólag úgy látjuk, jobb lett volna, ha az üvegtégla felé, egy irányba lejtene a fürdő, és az üvegtéglához közel lenne az összefolyó. A zuhanyfüggöny megfogja a fröccsenő vizet, de zuhanyzás után az összefolyó körül a lejtés ellenére megáll egy kevés víz, és jobb lenne, ha ez nem a fürdő közepén, hanem a szélén történne.

Jelölni kellett volna minden vízkiállást és csatlakozási pontot

A falicsempe felrakása után jöttünk rá, hogy a munkások kihagyták a vécétartály csatlakozását. Megoldottuk, de jobb lett volna, ha egy ábrán jelöljük a munkásoknak, és figyeljük a folyamatot, nehogy kimaradjon véletlenül.

Vehettünk volna a bojlerhez csepegtetőszifont

Egy műanyagcső vezeti a bojler biztonsági szelepéből a vécétartályba a vizet, gondoltuk, jó lesz ez a megoldás. Utólag úgy látjuk, ez a rész kicsit esztétikusabb lenne a fürdőben, ha egy csepegtetőszifonon keresztül távozna a fölösleges víz.

Meg kellett volna beszélni, hogy az új fal melyikhez képest legyen párhuzamos

Régi lakás esetén falépítés előtt érdemes megbeszélni a munkásokkal, hogy melyik falhoz képest legyen párhuzamos vagy merőleges az új fal, különben a szemmel látható szabálytalanság nehezíti a tervezést.

Vízcsövek szerelési módja lehetett volna korszerűbb (gyorsabb)

A generálkivitelezőnk olyan vízszerelővel dolgozott együtt, aki a hagyományos, rézcsöves-forrasztásos módon csinálta a vízhálózatot, mert abban volt tapasztalata. Ezzel egyedül az volt a probléma, hogy iszonyú lassú munka volt részenként illesztgetni, mérni, szigetelőanyaggal körbetekerni a csődarabokat.

A kislakásban idén cseréltünk radiátort, ott ötrétegű, flexibilis műanyagcsövet használtak a munkások, és pikk-pakk végeztek. Ha falon kívül kellene megoldani a vízcsöveket, akkor viszont maradnék a rézcsöveknél, mert a műanyagcsőnél sokkal csinosabb.

A következő bejegyzésben a fürdőszobai fal csempézéséről lesz szó.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük