Névváltoztatás esküvő után – személyes vélemények és a kérdőív eredménye a házassági névviselés kapcsán

Hogyan gondolkodunk 2018-ban a házassági névről és a születendő gyerek vezetéknevéről? Több, mint 1000 ember véleményét ismerheted meg a diagramokról, választ kaphatsz a névviseléssel kapcsolatos, vitás kérdésekre, a cikk végén pedig elolvashatod a kérdőívre érkezett összes megjegyzést.

Miért kell manapság a házassági névvel foglalkozni?

Egy férfi véleménye a kérdőívet kitöltők közül:

Azt gondolnám, hogy manapság már senki sem akad ki ilyesmiken, hogy egy nő megtartja a nevét vagy kötőjeles lesz mindkettejük neve, esetleg a gyerek a nő nevét kapja, aztán mindig rájövök, hogy magamból és a közeli ismerőseimből indulok ki, és a teljes társadalmat nézve valószínűleg abszolút nem így van 🙁

Egy nő személyes tapasztalata:

Ismerek olyan párt, akik hét-nyolc év után házasodtak össze, a lány megtartotta a nevét, ezen a fiú kibukott és beadta a válókeresetet. Én tíz éve mentem férjhez, akkor még nagyon furcsán néztek rám, hogy nem vettem fel a férjem nevét, de köztünk soha nem volt probléma ebből. Amikor az első gyermekemet vártam, az egészségügyi dolgozók azt hitték – idézem – „lányanya” vagyok, és megkérdezték, hogy azért szabad-e gratulálni. A védőnőm még a harmadik szülésem előtt is apasági nyilatkozatot akart kitöltetni velünk. Most már úgy tapasztalom, egyre több nőismerősöm tartja meg a nevét házasságkötés után.

Egy nő ezt írta:

A párom nem akarja felvenni a nevemet, de ez még egy hosszú vita lesz.

Eredetileg csak a saját nézőpontunkból akartam leírni, hogy milyen opciók közül választhattunk, melyik nevet miért zártuk ki és végül hogyan döntöttünk.

/az ESKÜVŐ témájú cikkeket ide kattintva olvashatod/

Egyre jobban beleástam magam a témába és láttam, hogy ez egy komplex és nagyon is aktuális téma: ha csak a felületét kapirgálnám, semmitmondó lenne a készülő bejegyzés.

Kéthetes kutatómunka következett, aztán megírtam a Névváltoztatás házasságkötéskor? című blogbejegyzést.

A statisztika alapján ezen a cikken időznek legtovább a látogatók, átlagosan 24 percet. (Az ősz folyamán lesz majd blogstatisztikás bejegyzés is: ha konkrét kérdésed van a témában, keress meg, hogy választ kapj a cikkből!)

Kíváncsi lettem, hogy mit gondolunk 2018-ban a házassági nevekről. Gondoltam, megkérdezem a blog olvasóit, ezért a neves cikk végére beszúrtam egy rövid kérdőívet. A cél az volt, hogy minél egyszerűbb legyen válaszolni és minél több véleményt megismerhessek.

Ezúton is köszönöm annak az 1092 embernek, aki rászánta az időt és kitöltötte a kérdőívet az alatt a 3 hét alatt, amíg fogadtam a válaszokat.

A válaszolókat gyöngyöző pezsgővel várta a Google form
A válaszolókat gyöngyöző pezsgővel várta a Google form

A nemek aránya

Vacókia Facebook posztjára minden 10. ember rákattintott, akinek megjelent, ebből majdnem mindenki a kérdőívet is megnyitotta.

Szinte csak nők válaszoltak. Kevesebb, mint 5% volt férfi. Még ha a Facebook algoritmusától függ is valamennyire, hogy kik látták a kérdőívet, úgy tűnik, hogy ez a téma a nőket érdekli jobban.

Nemek aránya
Nemek aránya

A kérdések és a lehetséges válaszok

Nem vagyok egy statisztikai mágus és különben se várhattam reprezentatív mintát és hajszálpontos eredményt egy 2 perc alatt, online kitölthető kérdőívtől.

A diagramokon szereplő adatok valósak, a következtetésem viszont 100%-ban nélkülözi a tudományos jelleget. 🙂

A választott név sok esetben ugyanaz lehet, de eltérő okokból kifolyólag. Engem nem az érdekelt, hogy ki melyik formát választaná/választotta, inkább a megkérdezettek hozzáállására voltam kíváncsi.

Két kérdésre kellett válaszolni. Mindkét esetben több opciót adtam meg és egyéni, szabad szavas választ is lehetett írni, ha valakinek nem tetszettek az előre megírt lehetőségek.

A válaszok nem feltétlenül egymást kizáróak. Ha a speciális eseteket is belevettem volna, akkor százféle válaszlehetőséget kellett volna mindenkinek végigolvasnia.

A szabad szavas válaszokat a diagramokon az ‘egyéb’ kategóriába soroltam és a cikk végén, az anonim megjegyzések közt olvashatóak.

Első kérdés: mit gondolsz a házassági névviselésről?

A nők esetében a névváltoztatási hajlandóságra kérdeztem rá:

A nők első kérdése: felvennéd a férjed nevét?
A nők első kérdése: felvennéd a férjed nevét?

A legtöbb nő nevet változtat(na)

A nők véleménye a házassági név kérdéséről
A nők véleménye a házassági név kérdéséről

A fenti diagram 1032 nő válaszát tartalmazza.

A legtöbb nő valamilyen formában felvenné a férje nevét. A diagram alapján a nők többsége nem egy adott formához ragaszkodik, hanem ahhoz, hogy a nevével is kifejezze az életében történt változást.

Egy női válaszoló így fogalmazott:

Szeretném majd jelezni a nevemben, hogy a férjemhez tartozom, de nem akarom elveszíteni a saját létezésemet, így annak is meg kellene jelennie a nevemben.

Kevesebb, mint a válaszolók hetede tartaná meg a születési nevét. Én is a zöld szeletben vagyok, ez a névválasztós cikkből már kiderült. Meglepett, hogy ilyen kevesen vagyunk zöldek: azt gondoltam, ma már ez gyakoribb, mert a szűk környezetemben a korombeli lányok többsége elzárkózik a házassági névváltoztatástól.

Az egyik válaszoló így fogalmazott:

Van már nevem, nem szeretnék újat. 🙂

Az ezredforduló környékén a hagyományos, Kovács Jánosné forma volt a leggyakoribb, ezután következett a Kovácsné Kis Mária (A házas nők névviselése, 6. oldal).

A kérdőív válaszai alapján az utóbbi forma még mindig tartja magát, de egy hajszálnyival leelőzte a kötőjeles verzió. Arra számítottam, hogy ennél is többen jelölik a kötőjeleset, mert a névváltoztató kortársaim többsége ezt választja.

Meglepődtem rajta, hogy a válaszolók ötöde a Kovács Mária formára szavazott, mert az ismertségi körömben kevesen választják ezt a lehetőséget.

Egy nő indoka, hogy miért preferálja ezt a formát:

Mivel nem kedvelem túlságosan az apámat, már kamasz koromban eldöntöttem, hogy alkalomadtán felveszem a jövendőbeli férjem nevét (hacsak nem lesz szegénynek nevetséges családneve). Viszont azt sem akartam, hogy a férjem „tulajdona, kiegészítője” legyek, így a -né kilőve.

A névviseléses cikk publikálása után megtudtam, hogy a határon túlon a Kovács Mária az egyik legnépszerűbb forma. Többen írták, hogy náluk a -né nem is létezik: volt, aki felnőtt korában hallotta először és kisebb sokkot kapott tőle.

Akiknél a -né nem megkérdőjelezhetetlen hagyomány, azok a -nés névformát birtokos jelzőnek érzik, esetleg még a forma elterjedtségét is kétsébe vonják.

Egy nő véleménye:

Kiráz a hideg a -né megszólítástól. Nekem az birtokosjelző. Ha már a gyerek az apja nevét kapja, szerintem úgy vagyunk egy család, ha Anya is Kovács például. Így egységes a Kovács család, nem úgy, hogy vannak Kovácsék és van a -né.

A nők 94%-a az előző opciók közül választott. Mindössze néhány százalék ragaszkodik a hagyományos, Kovács Jánosné formához, a kölcsönös névfelvételhez illetve ahhoz, hogy csak a férj változtasson nevet.

22 nő szabad szavas válasza került az ‘egyéb’ kategóriába, hogy ne legyen túl sok, láthatatlanul kicsi kategória a diagramon. A 22-ből 4 nem venné fel, 4 válaszoló nem sorolható be egyértelműen, 14 pedig felvenné a férje nevét.

Mivel elenyészően kevés férfi változtat nevet házasságkötéskor, tőlük azt kérdeztem, hogy hogyan viszonyulnak a témához:

Férfiak első kérdése: mit gondolsz a házassági névfelvételről?
Férfiak első kérdése: mit gondolsz a házassági névfelvételről?

A legtöbb férfi a jövendőbelijére bízza a névválasztást

A férfiak véleménye a házassági név kérdéséről
A férfiak véleménye a házassági név kérdéséről

Több, mint 1000 nő töltötte ki a kérdőívet. Ennél jelentősen kevesebb férfi: 60 fő. Nekik ezúton is külön köszönöm a közreműködést. 🙂

Nem reprezentatív ez a kérdőív, de attól még érdekesnek tartom ezt az eredményt, pláne a kérdőív végi, anonim megjegyzések ismeretében, amiket a cikk végén olvashatsz.

Minden 3. férfi válaszoló teljes mértékben a nőre bízza a névválasztást.

A válaszolók negyede nem várja el, de jólesne, ha a leendő feleség felvenné a nevét, viszont ragaszkodik ahhoz, hogy legalább a nő keresztneve megmaradjon. Rudi is a piros szeletbe tartozik.

A válaszolók közel ötöde azt szeretné, ha mindenki megtartaná a születési nevét.

Egy férfi ezt írta:

Nálunk szebb volt a feleségem neve, ezért nem is volt kérdés, hogy azt kértem tőle, tartsa meg a sajátját.

A férfiak tizede várja csak el, hogy a felesége nevet változtasson, és összesen egyetlen ember jelezte, hogy a felesége nevéből ki kell derülnie, hogy már házas.

Több férfi változtatna nevet, mint ahány elvárja, hogy a nő egyértelműen jelölje a férjezettségét.

Egy férfi őszinte véleménye a témáról:

A legjobb persze nem megházasodni. 😀

Második kérdés: milyen vezetéknevet kapjon a gyerek?

A házassági névváltoztatás során a saját nevünk és ezzel együtt az identitástudatunk változhat meg, ezzel szemben a gyereknek így is, úgy is lesz valamilyen családneve, és az befolyásolhatja a jövőjét.

Erről is dönteni kell esküvő előtt a hivatalban.

A gyerek születéséig még lehet módosítani, ami a házassági anyakönyvi kivonatra került, de praktikus még az esküvő előtt megvitatni ezt a kérdést – egy válás nem két fillér. 🙂

A férfiaktól és a nőktől is ugyanazt kérdeztem: hogy általánosságban mit gondolnak a dologról:

Nők második kérdése: milyen vezetéknevet kapjon a gyerek?
Nők második kérdése: milyen vezetéknevet kapjon a gyerek?

A nők egyetértenek: kapja a gyerek az apja nevét

A nők véleménye a gyerekek névadásáról
A nők véleménye a gyerekek névadásáról

Ebben a kérdésben született a legnagyobb egyetértés.

Az ‘egyéb’ kategóriába 33 nő szabad szavas válasza került. Közülük 26 válaszadó is azt gondolja, hogy a gyereknek az apja nevét kell kapnia, csak nem a társadalmi hagyomány, hanem egyéb tényezők miatt.

Ezzel együtt ~80% szerint mindenkinek jobb lesz, ha a hagyománynak megfelelően a gyereket is úgy hívják, ahogy az apját.

Én is a kék sávba tartozok: nem szerettem volna céltalanul bonyolítani az életünket a hagyományok felrúgásával.

A 80% nagy számnak tűnik. Viszonyításként érdekes mellé tenni, hogy hány nő hajlandó valamilyen formában felvenni a férje nevét: 86,6% – többen, mint ahányan azt akarják, hogy a gyerek a kizárólag férfi nevét kapja.

Van, akinek mindegy, hogy hívják a gyereket. Van, akinek kifejezetten tetszik a kötőjelezés, mások viszont a falra másznak tőle:

Szerintem a gyerekkel szemben kitolás, ha mindkét szülő vezetéknevét megkapja, pláne, ha ez 2 keresztnévvel van megspékelve.

Összesen két nő válaszolta, hogy inkább az anyja nevét kapja a gyerek.

A férfiak is a hagyományt választják

 

Férfiak második kérdése: milyen vezetéknevet kapjon a gyerek?
Férfiak második kérdése: milyen vezetéknevet kapjon a gyerek?
A férfiak véleménye a gyerekek névadásáról
A férfiak véleménye a gyerekek névadásáról

A férfiak esetében is ez volt a legnépszerűbb válasz, de csak 50%-uk gondolja így, ami jelentős különbség a nőkhöz képest. Rudi is a kék sávba tartozik. Nem akartunk se hosszú, kötőjeles nevet, se azt, hogy Rudinak folyton magyarázkodnia kelljen, ha kérdőre vonják, miért nem az ő nevén van a gyerek: „talán nem is az övé?!”

Csak 13.3% szerint apai kiváltság a családi név átörökítése, a többiek demokratikusabb elveket vallanak.

Társadalmilag elfogadott hagyomány?!

Egy válaszolót idézve szemléltetem, hogy mit jelent a társadalmilag elfogadott hagyomány:

Az apa nevét (kapja a gyerek), de nem a társadalmi elvárások miatt, hanem mert ez így helyes.

A társadalmilag elfogadott nem azt jelenti, hogy az arctalan-névtelen tömeg rád akar valamit kényszerítani, amit te nem akarsz.

Inkább azt, hogy mit tart normálisnak az anyukád, a testvéred, a legjobb barátod, a jövendőbelid családja és nem utolsósorban, hogy mit tartasz helyesnek te magad. Mert a társadalomnak te is a része, alakítója vagy.

A hagyományokkal együtt élünk, sőt, inkább bennünk élnek: pont attól működik a társadalom, hogy többnyire betartjuk a közösség szabályait.

A társadalmi hagyomány annyira, de annyira erős mind a mai napig, hogy észre se vesszük, amikor egy mesterséges valamit követünk. De ami nekünk természetes, az más helyeken akár nem is létezik.

Egy másik történet, ami szerint az is társadalmi hagyomány, hogy a nő felveszi a férfi nevét:

Házas vagyok. Megtartottam a nevem. Az érdekes az, hogy a férjemnél ez semmilyen problémát nem okozott. Azt mondta, hogy az én dolgom. Ellenben a környezetünk a barátok, család, ismerősök teljesen kibuktak és hónapokig győzködtek, hogy ez így nem normális, valahogy mindenképp illene felvennem a nevét. De miért is? Kérdeztem… válaszok hasonlóak voltak: “Ezzel is jelzem, hogy szeretem és hogy egy életre elköteleződtem felé.” Sokan azzal vádoltak, hogy én már most tudom, hogy el akarok majd válni, azért nem veszem fel. Pedig egyszerűen szeretem a nevem. Amikor férjhez mentem, már 28 éve az enyém volt, és nem akartam ezen változtatni. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. És imádom a férjem, aki nem ragadt le a múlt században. 🙂

Előfordul, hogy a nő érzelmei valóban befolyásolják a névválasztást:

Az első férjem nevét úgy voltam csak hajlandó felvenni, mint a lehetőségek közt: Kovács Mária, mert nem akartam, hogy tudják, hozzá tartozom. Valahogy nem éreztem talán már akkor sem azt az igazi elsöprőt. Most, hogy újra eljegyeztek és előttem a lehetőség, alig várom, hogy felvehessem a nevét. Akárhogy, csak tudják: összetartozunk!!

Egy nő így látja a helyzetet:

Manapság elvárt dolog, hogy valamilyen formában felvegyük a leendő férjünk nevét, különben azt hiszik, hogy nem tartozunk egymáshoz.

(Ezt mi is tapasztaltuk egyszer, amikor külföldön kérték az iratainkat. Mutattuk a karikagyűrűnket a brit bácsinak, aki azt mondta, hogy á, az semmit nem jelent, maximum ugyanaz az ékszerészünk. A mai napig nem jöttünk rá, hogy viccelt-e.)

Azt fogadjuk el könnyen, amit már megszoktunk, és amit megszoktunk, azt néha az egyetlen helyes opciónak érezhetjük. Ezért szít heves vitákat ez a téma mind a mai napig.

Rudi anyukáját például kérdőre vonta egy ismerőse, hogy miért a leánykori nevét (Ölvedi) írta ki Facebookra, ha van házassági neve is.

Egy nő válasza arra, hogy melyikük nevét kapja a gyerek:

A társadalmi nyomás miatt az apa nevét: nem miattam, hanem a gyerek miatt, hogy ne érezze magát másnak (ismerek olyat, ahol az anya vezetéknevét kapta, és ez gondot jelentett). De különben nem értek egyet azzal, hogy a férfi nevét kapja.

Voltak, akik jelezték, hogy nem a társadalmi hagyományok miatt kell a gyereknek az apa nevét kapnia.

Az érvek fő csoportjai:

  • a társadalmi hagyomány sajátos értelmezése: ha egyetért vele, akkor az már nem külső nyomás
  • praktikum: rövid név
  • esztétikum: az apja neve tetszik jobban
  • családi egység erősítése: ugyanúgy hívják az összes családtagot
  • érzelmek: az apja mérhetetlenül büszke a gyerekeire; az apja iránti tiszteletből
  • +1 érv, ami nekem eszembe se jutott volna, de hárman írták: azért kapja inkább az apja nevét, mert az anyja neve úgyis ott lesz minden hivatalos iratán – azaz anya csak egy van, de a társadalom felé meg kell mutatni, hogy ki az apja a gyereknek

Kérdések és félreértések – válaszok biztos forrásból

Felhívtam a Névváltoztatási és Anyakönyvi Osztályt és fél órát beszéltem egy kedves ügyintézővel, aki minden vitás és homályos kérdésre tudta a választ. 🙂 Ezúton is köszönöm neki a segítséget.

Sok mindent megtudtam, remélem, hasznos lesz azoknak, akiket érintenek az alábbiak.

Ha nem egyértelmű, milyen lehetőségek közül választhatsz (például külföldi személlyel kötsz házasságot), mindenképp keress fel személyesen egy hivatalt, hogy megismerd a lehetőségeidet.

Mi a helyzet a doktori címmel házasságkötéskor?

Idézem az egyik személyes megjegyzést:

Nálam a „dr.” cím okoz problémát. Felvenném a párom nevét (Kovács Mária formában), viszont így erre a névre doktorálnék (dr. Kovács Mária). Viszont állítólag, ha bármilyen okból nevet változtatok, bukom a doktori címemet, mert a „kovács” mellé kaptam. Ezzel senki se foglalkozik és meg vagyok zavarodva, hogy fel merjem-e venni a férjem nevét így.

Nem, a saját jogon szerzett doktori cím nem törlődik egy esetleges névváltoztatáskor. Jó lenne tudni, honnan származik ez az információ.

2014-től kezdve nem is kerül be a házassági anyakönyvbe a doktor előtag. Ettől még a dr. beletartozik a hivatalos névbe, és az előtaggal kiegészített név kerül a személyi igazolványba, útlevélbe és egyéb hivatalos iratba.

A dr. előtag felvételével kapcsolatosan az a szabály, hogy egyértelműen ki kell derülnie a névből, hogy kié a doktori cím.

Házasságkötéskor a nő csak akkor veheti fel a férj dr. előtagját, ha valamilyen -nés névformát választ, máskülönben úgy tűnne, mintha ő szerzett volna doktori fokozatot.

A férjnek nincs joga felvenni a felesége dr. előtagját, mert férfiak esetében nem létezik házassági állapotra utaló toldás, így nincs is mi elé tenni.

Kötelező a kötőjel az összekapcsolt név esetén?

Házassági név esetében igen, minden esetben.

Maradva az eredeti példánál Kovács János és Kis Mária házasságkötésekor Kovács-Kis vagy Kis-Kovács lehet az összekapcsolt forma.

Ezt a kötőjeles formát adhatják a gyerekeiknek is.

2010-től kezdve azonban választhatnak a szülők, hogy tesznek-e kötőjelet a két családnév közé: a gyerek neve lehet Kovács Kis Anna vagy Kis Kovács Anna is, kötőjel nélkül.

Utóbbi esetben a szülők és a gyerekek írott névformája eltérő lenne.

Miért nem lehet másmilyen névformát felvenni?

Előfordul, hogy valakinek egyik sem tetszik a választható formák közül.

„Kovácsné Mária” forma

Én azt nem értem, hogy miért nem engedélyezett az, hogy például Kovácsné Mária. Mert ha valakinek hosszú a vezetékneve és mondjuk nem szeretné megtartani, akkor miért nem lehet egy egyszerűbbet. Ha meg, ugye, úgy lehet felvenni röviden, hogy Kovács Mária, akkor meg olyan, mintha a testvérem lenne – belegondolva ez meg elég fura.

Minél több nő választja a Kovács Mária formát, idővel annál kevésbé támadnak testvér-asszociációk ezzel a névformával kapcsolatban.

Kétlem, hogy sok nőnek ugyanolyan mértékben fontos a házassági állapot egyértelműsítése, a rövid forma és a saját keresztnév megtartása. Azt sem tartom valószínűnek, hogy olyan új formát vezetnének be, amiből kiderül a házassági állapot.

Mielőtt jogilag szabályozták a házassági névviselést, sokféle említőnév létezett. Miért ne használhatnánk ma is említőneveket a hivatali ügyintézésen kívül? Nem kötelező azzal a névvel bemutatkoznunk, ami az iratainkon szerepel.

„K. Kis Mária” vagy „Kis K. Mária”

Többen jelezték, hogy szeretnének kezdőbetűt felvenni házasságkötéskor. Van, aki a férj családnevének kezdőbetűjét szeretné hozzátoldani a sajátjához:

Kár, hogy nem lehet jelképesen a kezdőbetűt felvenni. Pl.: Kovács János felesége K. Kis Mária lenne.

Van, aki felvenné a férje családnevét és a saját családi nevének a kezdőbetűjét tartaná meg:

Szerettem volna egy olyan változatot felvenni, amit nem enged a törvény. Pl.: lánykori nevem Kis Mária, ebből Kovács K. Mária.

Házassági névváltoztatáskor egyikre sincs lehetőség.

A születési nevet viszont meg lehet változtatni, ha a kérelmezett név nem sérti a Ptk.-ban foglalt névhasználatra vonatkozó feltételeket. (Bővebben a névváltoztatásról itt olvashatsz, ’43’-ra keresve odaugrik.)

Tehát hivatalosan meg lehet valósítani mindkét verziót, de nem túl praktikus megoldás, mert más szabályok vonatkoznak a születési név megváltoztatására:

  • meg kell indokolni a névváltoztatást
  • az illeték első alkalommal 10.000 Ft, onnantól kezdve minden változtatás alkalmával 50.000 Ft
  • az előző névváltoztatás hatályba lépésétől számított 5 éven belül csak különös méltánylást érdemlő okból engedélyezhető újabb névváltoztatás

Ezzel szemben a házassági névformát akármikor és akárhányszor meg lehet változtatni, az illeték csak 3000 Ft. Ha hibásan anyakönyvezték a házassági nevet, a korrekciós eljárás illetékmentes.

Újabb névformák?

Onnantól kezdve, hogy szabályozni kezdték a házassági névviselést, nagyjából húszévente bővítették a lehetőségeket. Utoljára 14 éve történt változás.

A társadalmi igénytől függően változtatják a házassági névviselés szabályait. Ha sokan jelzitek, hogy szeretnétek egy adott formát, előbb-utóbb talán lehetővé teszik.

Úgy látom, elég lehetőség létezik, de ki tudja, mi lesz később: ami ma az egyik legnépszerűbb opció (Kovács Mária), az ellen az 1970-es évek elején hevesen tiltakoztak és meg se akarták szavazni.

Akár lehetne betűjeles házassági névforma, ami több válaszolónak is tetszett. Kíváncsi vagyok, hányan élnének vele.

Az összeillő nevek kombinációjával ezt a formát kreatív kincsesbányának tartom: tucatnévből is lehetne egyedi, jól csengő nevet alkotni, és a név titokzatosságot kölcsönözne a viselőjének: vajon mi lehet a betűjel mögött?

Ha létezne a betűjeles forma, akkor a mi esetünkben kialakítható nevek közül a Cs. Szabó Beáta tetszene.

Különös esetek

A nő titokban visszaveszi a születési nevét

Amióta kutatni kezdtem a témában, több olyan esetről olvastam és hallottam, hogy a nő megelégelte az életet Kovács Jánosnéként és titokban visszavette a születési nevét. Ezután évekig rettegett, hogy mit fog szólni a férje, ha egyszer rájön.

Milyen lehet rejtegetni az irataidat azelől, akivel egy háztartásban élsz? Képzelj el hétköznapi helyzetet: utaztok, és ellenőrzik az iratokat, vagy orvosnál vagytok, és név szerint szólít az asszisztens.

Az egyik esetben később kiderült, hogy a férjet a legkisebb mértékben sem zavarta a névváltoztatás.

Mi történik, ha a nő megtartja az exférje nevét és újraházasodik?

Első házasságkötéskor általában egyszerű a helyzet, mégis vannak, akik nincsenek tisztában az összes alternatívával, ezért írtam meg a névviseléses bejegyzést.

Második házasságkötéskor viszont bonyolódhat a névválasztás, mert a nőnek joga van megtartani az előző esküvőn szerzett házassági nevét.

A lehetséges következmények:

  • lehet, hogy egy nő azért zár ki egy névformát, mert a férje exfeleségét válás után is Kovács Jánosnénak hívják, és nem akar a második számú Kovács Jánosné lenni
  • ha Kovács Mária (születési nevén Kis Mária) házasságot köt Tóth Bélával, a lehetőségek:
    • ha felveszi az új férj családnevét (Tóth Mária), akkor nem kell visszavennie előbb a születési nevét
    • az összes többi esetben el kell döntenie, hogy visszaveszi-e a születési nevét, vagy megtartja az első férjétől kapott nevét
      • a nő névmegtartási joga miatt az új férjnek lehetősége adódik felvenni az exférj nevét: Kovács Béla, Tóth-Kovács Béla vagy Kovács-Tóth Béla

Melyik férfi veheti a nevére a gyereket?

Ha nem volt se férje, se élettársa a nőnek, akkor annak a férfinak a nevét, aki nyilatkozatban a sajátjának ismeri el.

Válást követően jogszabály határozza meg az apai jogállást, így azt is, hogy melyik férfi nevét kaphatja a gyerek (ha a férfi nevét akarják neki adni).

A Polgári törvénykönyv szerint az exférj nevét kell kapnia a gyereknek, ha vélhetően a házasság fennállása alatt fogant a magzat és a nő nem kötött időközben új házasságot (Ptk. IV. rész, X. cím, IX. fejezet, ‘apai jogállás’-ra keresve odaugrik).

Ha nem telt el több, mint 300 nap a válás és a gyerek születése közt, ez akkor is így van, ha az exférj, a nő és gyerek apja is egyértelműen kijelentik, hogy kié a gyerek.

Ilyen esetben el kell dönteni, hogy melyik a kisebbik rossz: sietős házasságkötés gyerekkel a hasban, vagy hosszadalmas bürokratikus kínlódás az ex és a jelenlegi kedves társaságában.

Kitérő, de nem tudok elmenni amellett, hogy a Ptk. szerint azoknak, akik házassági kötelékben állnak egymással, „gyermekük születik”. Ezzel szemben azok, akik egymással élettársi viszonyban vannak, „reprodukciós eljárásban vesznek részt”, és a megfogant magzat a „reprodukciós eljárás következménye”.

Egyéni vagy családi döntés a házassági névválasztás?

Az első esküvős cikkben (Házasodjunk 1 hónap múlva!) idéztem a Polgári törvénykönyv kapcsolódó részeit. A házastársak személyi viszonyain belül (‘családjog’-ra keresve odaugrik) az alábbi mondat olvasható a döntési jogról:

„A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekére figyelemmel döntenek. Döntéseik során figyelembe kell venniük gyermekük és egymás érdekeit is.”

A születendő gyerek kérdése családi ügy, a törvény szerint közösen kell megállapodni a nevéről.

A saját név választása ezzel szemben elsősorban a személyt érinti, akinek önállóan, de a közös érdekeket figyelembe véve kell döntenie.

Millió oka lehet bármelyik verzió választásának. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy minden házasulandó – függetlenül a nemétől – azzal a névvel élje le az életét, amelyikkel a legjobban szeretné.

Csak olyan emberrel kösd össze az életedet, aki teret ad annak, hogy ebben a kérdésben (is) önállóan dönts.

Jó, hogy sokféle opció közül lehet választani, egyrészt a lehetőség miatt, másrészt azért, mert idővel kevésbé lesz egyeduralkodó egy-egy forma.

Annak is örülök, hogy a férfiak is nevet változtathatnak, még ha nem is sűrűn fordul elő.

Valaki ezt írta:

Egy ismerősöm felvette a felesége nevét is, mert neki sosem volt igazából apja, ám amikor megházasodott, kapott egy családot. Ezért tiszteletből felvette az apósa nevét is.

Részlet egy nő megjegyzéséből:

Én szívem szerint megtartanám változás nélkül a nevem. A párom szeretné ha majd legalább …né xy lennék az esküvő után. A kötőjeles változat egyáltalán nem játszik és a férjem vezeték nevére sem cserélném az enyémet.

Egy nő véleménye:

Mindenki azt válassza, ami szimpatikus neki. Ne másoknak akarjunk megfelelni. A mi nevünk lesz, nem másoké.

A személyes döntésünk hatása a társadalomra

A mai házassági névválasztásunk kihat a következő ötven-hatvan évre, azaz mindenki a saját kedve szerint erősíti meg az újításokat vagy betonozza be még mélyebbre a hagyományokat.

A válaszok alapján úgy látom, hogy ma a nők fontosabbnak tartják, hogy kifejezzék, kihez tartoznak és névleg egységes legyen a család, mint hogy kiderüljön a házassági állapotuk.

Én nem vettem fel a férjem nevét, az eredmény: néhány felvont szemöldök és az, hogy esetleg kibeszéltek néhányan a hátunk mögött.

Ha mondjuk egy olyan faluban laknánk, ahol emiatt örökre kiközösítenének engem és az egész családot is, akkor valószínűleg Szabóné lennék, ez lenne a család érdeke (vagy inkább elköltöznénk). Ha pedig régebben éltem volna, a névfelvétel nem is lett volna kérdés.

Vannak, akik a szemembe mondják vagy félreérthetetlen módon jelzik, hogy Rudinál alacsonyabb rendűnek tartanak, mert én csak egy nő vagyok – nem szeretnék a nevemmel sem ráerősíteni erre.

Egyéni válaszok és személyes megjegyzések

A kérdőív végén akárilyen megjegyzést lehetett írni
A kérdőív végén akármilyen megjegyzést lehetett írni

Minden válaszolónak köszönöm, hogy megosztotta a véleményét.

Az alábbiakban olvashatóak az anonim megjegyzések és az összes ‘egyéb’ kategóriába tartozó válasz. (A szürke csúszkával tudsz lejjebb görgetni a válaszok között.)

Egyedül a felismerhető neveket írtam át a személyiségi jogok miatt, minden mást változatlanul hagytam.

Nők megjegyzései:

Férfiak megjegyzései:

Mit szólsz az eredményhez? Mire számítottál? Meglepődtél valamin? Írd meg kommentben!

Tárgyi tévedést találtál a cikkben? Kérlek, jelezd! Ha tanulmányaid kapcsán egy komolyabb kérdőívet készítettél/készítenél a témában, és szeretnéd megosztani, keress meg!

Ha szerepel a megjegyzésed a cikkben és változtatni szeretnél valamin, írj nekem!

Egy hozzászólás

  1. „azok, akik egymással élettársi viszonyban vannak, “reprodukciós eljárásban vesznek részt”, és a megfogant magzat a “reprodukciós eljárás következménye”.
    Szia! Ez azért van, mert ha természetes módon esel teherbe és szakítasz a gyerek apjával, akkor ha az új pároddal írsz apaságit, az új párod lesz a gyerek apja. De ha reprodukciós eljárás által lettél terhes, akkor az orvos tudja, melyik férfitól vette a spermát a lombikhoz, és ezt nem írja felül, ha később másik férfival írsz apasági nyilatkozatot. Ugyanez vonatkozik arra, amikor donorspermával esik teherbe a nő, akkor se hivatkozhat a férfi utólag arra, hogy ez nem az ő gyereke, mert a tudtával történt a donoros megtermékenyítés. BUÉK, legyen szebb éved, mint ez a karanténos 2020.

    Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük