Miről lesz szó a Vacókia blogon?

Vacókiáról, a lakás kialakításáról és egyéb személyes témákról. (Mi az a Vacókia?) A blogolást azzal kezdem, hogy egy cikksorozatban részletesen bemutatom, hogyan alakítottuk ki az otthonunkat másfél-két év alatt.

Erről írok

Nem fogadtunk lakberendezőt, mindent mi magunk találtunk ki és mi oldottuk meg mindazt, amit értelmes keretek közt tudtunk. Alapvetően jó ötletnek tartom, ha valaki szakértői segítséget kér, de pont az lelkesített bennünket, hogy mi hozhatjuk létre az egészet.

Mobillal ugyan, de fotóztam a folyamatot, így a Vacókia blogon mesélés mellett vizuális tartalmat is szolgáltatok arról, hogy mit, miért és hogyan csináltunk és közben hogyan éltük meg az egészet.
Én szeretek kreatívkodni, Rudi szeret problémát megoldani, Samu kutya pedig velünk tart, mert nincs más választása.

Eddig több mint negyven bejegyzés témáját gyűjtöttem össze és a több ezer fotóból a legszükségesebbeket válogatom majd be a cikkekbe. Nagyjából kronologikus sorrendet követek, de azért nem teljesen, mert alig várom, hogy bemutassam a kedvenc részeimet. 🙂

A 28 négyzetméteres lakásról szóló bejegyzések

A 8 négyzetméteres minilakásról szóló bejegyzések

Részletgazdag bejegyzések a bútorfelújításokról

A lakás bemutatása után írok néhány összefoglaló jellegű, adott szempont köré rendezett bejegyzést.

Például erről: mi kell ahhoz, hogy egy minilakás ne egy lemondásokkal teli, zsúfolt luk, hanem inkább egy kényelmes, viszonylag tágas lak legyen.

Több dolog is érdekel, ezért a lakás bemutatása után vagy közben írok majd másról is, például személyes témákról.

Miért ezt a lakást választottuk?

Azért, mert beleszerettünk.*

Emellett kihívás is volt: kicsi alapterületen belül meg akartunk oldani minden szükséges funkciót és néhány extrát is, emellett kíváncsiak voltunk a saját stílusunkra, mert még sose csináltunk ilyesmit.

A költözés és felújítás a saját, tudatos választásunk volt, nem kényszer, így élvezetes önismereti és egyben tanulási folyamatként éltük meg.

Senki nem értette, miért költöztünk el egy jó környéken levő, polgári lakásból egy garzonba: az indokolatlan downsizinggal árral szemben úsztunk. De megérte a csendes lázadás: mivel saját magunkra alakítottuk, nagyobbnak érezzük, mint az átlagos elosztású, átlagos méretű előző lakást.

És miért jó erről olvasni?

Világszerte az a tendencia a nagyvárosokban, hogy egyre kisebb lakásokban kell megoldani az életet. Emiatt az okos megoldásokra megnőtt a kereslet, a mi lakásunk pedig jó példa arra, hogy egy pici lakásból hogyan lehet kihozni a maximumot.

Bár minden viszonyítás kérdése: több CouchSurfinges vendégünk, főleg távol-keletiek szerint ez a lakás nem is olyan kicsi a maga 28 négyzetméterével.

Nálam a praktikum a fő, ezután következhet csak a stílus.

Ezzel kapcsolatosan szakadékot érzek a képernyő egyik, illetve másik oldalán levő otthonok közt: nap mint nap látjuk a szomorú-csúf lakásokat, ezzel szemben a net tele van mesterkélt-dizájnos enteriőrökkel.

Több ezer lakáshirdetést töltöttem fel az ingatlan.com-ra kisebb irodáknak, ezek alapján úgy látom, hazánkban sok esetben még akkor is szerencsétlen egy lakás kialakítása, ha lett volna pénz jobbat csinálni.

Neten pedig gyakran látni olyan, agyeldobósnak szánt előtte-utána fotókat, amikor az előnytelenül fényképezett, szar lakás felújítása után egy profi fotós csudálatos képeket lőtt az emberi élettől mentes enteriőrről.

Ezzel az a gond, hogy a mit-miért-hogyan kérdés hármasának csak az első részére ad választ: ikszből ipszilont. Ezek a képek irreális elvárásokat támasztanak: ritka, ha olyan konyháról látunk inspirációs képet, ami valóban üzemi terület. És sokan a csudalakásmustra után végignéznek az otthonukon, és megállapítják, hogy ez leginkább pénzkérdés, úgyhogy inkább hagyják is.

Többnyire nem kapunk választ arra, hogy mit miért választottak vagy épp nem választottak oda, és hogyan zajlott a folyamat, így hiába tetszik valami, nehézkes átemelni a menőség esszenciáját a monitoron túlra.

Én mindent megmutatok: a folyamatot is, a jót is és a rosszat is. Azt is, amit végül elvetettünk és elmondom, minek a javára engedtük el. Nyilván pénz is kell egy felújításhoz, de annál még sokkal több, csak nem olyan egyértelmű, hogy mi.

Vacókiai közérdekű információk a tartalomfogyasztáshoz

Ha nem nagyon érdekel, akkor: szkrollszkrollszkroll.

Ha nagyon nem érdekel, akkor: iksz.

Tudom, hogy sokaknak majd nem tetszik a lakás és nem élnének így, ez engem nem zavar. Nem állítom, hogy csak egyféleképpen lehet, csak elmesélem, hogy mi hogyan csináltuk.

Otthonteremtésről írok, de nem áll szándékomban kárhoztatni a kolis-albérletes létformát, amikor kevesebb lehetőség adott az élettér megváltoztatására.

Azt is tudom, hogy nem lesz elég ekkora lakás minden életfázisban, de nem is ez volt a cél, hanem az, hogy az a pár év, amit eltöltünk benne, jó legyen, és amit létrehozunk, később is maradjon meg értéknek.

Előfordult, hogy hibáztunk, a lakás se szűkölködik előnytelen tulajdonságokban, de a végeredményre büszkék vagyunk, még Rudi is, pedig ő szerény.

Nem vagyok lakberendező, se bútorrestaurátor, de úgy gondolom, stílusa, ízlése nem csak szakembernek lehet. Ha úgy látod, hogy hibáztam és nem vettem észre, szívesen veszem a konstruktív javaslatokat.

Szeretném, ha több olyan otthon jönne létre, ami a mostani lakóit a lehető legjobban szolgálja.
Ha szívesen alakítanád az otthonodat kényelmesebbé, szebbé, azt gyanítom, itt érdekes-hasznos dolgokra bukkanhatsz, miközben esetleg még jól is szórakozol.

Hívj meg egy kávéra!Hívj meg egy kávéra!

*: senkinek nem ajánlom, hogy pusztán érzelmi alapon vásároljon ingatlant, mi se ezt tettük, csak lényeges faktor volt, mert saját használatra vettük, nem befektetési célból

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.