Névváltoztatás házasságkötéskor?

Ez az esküvős cikksorozat 2. része, amiből megtudhatod, milyen lehetőségek közül lehet választani a polgári esküvő előtt, és mi végül mire jutottunk. Az is kiderül, hogyan alakultak ki a különböző névformák, és mi motiválja a választást. A házassági névviselés megosztó téma: előfordul, hogy családi drámáig fajul a dolog, de sok esetben csak az ifjú pár háta mögött sutymorognak.

A polgári esküvő előtt kell dönteni a házassági névről

Amikor a hivatalban bejelentettük a házasságkötési szándékot, az adategyeztetésen kívül más dolgunk is akadt: ki kellett találnunk, mi legyen a nevünk, és milyen családnevet örökítsünk át a következő generációra.

Érdemes előre átgondolni, milyen nevek közül lehet választani, és mindez milyen hatással lesz a születendő gyerekek nevére.

A házasságkötés bejelentésekor nyilatkozni kell a házassági névről és a születendő gyerekek családnevéről
A házasságkötés bejelentésekor nyilatkozni kell a házassági névről és a születendő gyerekek családnevéről

De honnan jön a -né?

A -né eredetileg a  alakváltozata volt. A nőtlen szóban a feleséget jelentett: nőtlen = feleségtelen. Két dolgot is jelentett, attól függően, hogy mihez illesztették:

  • férfinévhez kapcsolva: Kovács + né = Kovácsné – azaz Kovácsnak a felesége
  • foglalkozásnévhez kapcsolva: mosó + né = mosóné – azaz mosással foglalkozó, nőnemű személy

A -né a 1500-as évek környékén kezdett feleségnévképzővé alakulni. Ettől kezdve egyre gyakrabban használták, és a nyelvújításnak köszönhetően az 1700-as évek végére kettévált a két alak: a -nő jelölte a foglalkozásnevet, a -né pedig a feleségnevet.

Szűk 100 évvel később néhányan azzal próbálkoztak, hogy mindkét esetben a -nő utótagot kapcsoljuk a szóhoz. Szerencsére sikertelen volt a kísérlet: a Kovácsnő, Kisnő szörnyen hangzott volna.

Ki kell tölteni a papírokat a polgármesteri hivatalban (később lehet még változtatni)
Ma már több lehetőség közül lehet választani a hivatalban

Így bővültek a névviselési lehetőségek

1895-ben vezették be az állami anyakönyvezést, de csak 1952-ben foglalták törvénybe a nők házassági névviselését. Azóta nagyjából húszévente hoznak új rendeletet, és egyre több opció közül lehet választani.

Ma már kevesebben választják a hagyományos formákat, ugyanakkor a legújabb lehetőségekkel az első években kevesen élnek, mert a szokatlan formák lassan válnak társadalmilag elfogadottá.

Mindez táblázatba foglalva:

A házassági névformák kialakulása
A házassági névformák kialakulása (kattintva nagyítható)

Jelenleg ezt mondja a jog

Ezek közül lehet választani a Polgári törvénykönyv szerint. Később mindezt egy táblázatban láthatod, saját példákkal.

Részlet a Ptk. IV. könyvéből: a házastársak névviselése
Részlet a Ptk. IV. könyvéből: a házastársak névviselése (kattintva nagyítható)

Ezek a standard lehetőségek. Meg lehet gondolni magunkat: a házassági névviselési forma a 2010. évi I. törvény szerint az érintett kérelmére módosítható valamelyik másikra.

Ugyanebből a törvényből egy érdekes részlet a névváltoztatás kapcsán: “ha a kérelmező nevét a házastársa házassági névként viseli, a névváltoztatás hatálya rá is kiterjed” – tehát a másik fél neve anélkül megváltozhat, hogy az illető beleegyezne (sőt, szélsőséges esetben akár a tudta nélkül). Válást követően már nem terjed ki a nőre a névváltoztatás hatálya.

Ha valaki például doktori fokozatot szerez, a házastárs neve is automatikusan megváltozik. Ugyanez érvényes a családi névre és az utónévre is. Ha József felveszi a Péter nevet is, akkor Józsefnéből József Péterné lesz, akár tetszik neki, akár nem.

Vajon milyen név került a papírra?
Vajon milyen név került a papírra?

Még 3 dolgot emelek ki, mert rengeteg félreértéssel találkoztam:

  • 14 éve a múlté az asszonynév és a leánykori név fogalma, ha haladni akarsz a korral, használd a házzassági név és születési név terminusokat
  • válás után a feleségnek jogában áll megtartani a házassági nevét, hacsak nem ítélték jogerősen szabadságvesztésre (tehát nem kell kuncsorognia az exférjénél)
  • mindenkinek (feleség, férj, gyerek) maximum kéttagú családneve lehet

A névválasztási folyamatunk

Igazából egyetlen szóban össze tudom foglalni, mi lett a nevünkkel házasságkötéskor: megtartottuk. 🙂 Ha ennél részletesebben érdekel, olvass tovább!

Kevesen tudják, hogy Rudi igazából Rudi. Az ügyintézők általában azt hiszik, viccel, pedig…

Rudi gyerekkorában megváltoztatta a nevét

Rudi egy év kintlét után, 11 évesen azzal jött haza Amerikából, hogy meg akarja változtatni a nevét. Kérdezték, miért, és többek közt egy karácsonyi nótára hivatkozott.

A 10 éves Rudolf, aki eldöntötte, hogy Rudinak fogják hívni
A 10 éves Rudolf, aki eldöntötte, hogy Rudinak fogják hívni

Rudit egész életében mindenki Rudinak hívta, a Rudolf nevet kevésbé érezte a sajátjának. Amerikában pedig Rudy volt, ezért eredetileg ipszilonnal szerette volna, de azt nem lehetett anyakönyvezni.

Kicsivel később már örült ennek, mert rájött, hogy Rudyként a magyar emberekben erős Backstreet Boys-és-hajzselé asszociációk támadnának a nevével kapcsolatban.

Egy hónap alatt sikerült elintézni a névváltoztatást, ahogy az esküvőt is egy hónappal a bejelentés után tartottuk.

Rudi tehát a piros orrat piros pöttyre cserélte, és azóta is boldogan él. A szülei engedték neki: gondolták, majd ha benő a feje lágya, visszanevezteti magát.

Ez a mai napig várat magára (legalábbis Rudi ezzel szokta zárni, amikor elmeséli a történetet).

A lehetséges opcióink

Az alábbiak közül választhattunk. A sajátunkon kívül a születendő gyerek családnevéről is nyilatkoznunk kellett, ezt a döntést később meg lehet változtatni.

Ezek közül választhattunk
Ezek közül választhattunk (kattintva nagyítható)

Az alábbiakban sorra veszem, miért zártuk ki az egyes opciókat.

(1) b) és c) – férj teljes/családi neve + házasságra utaló toldás (+ saját név)

Én a magam részéről elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha valamilyen -né legyek. Az összes hagyományos házassági névforma messze áll tőlem.

Rudi a megszólítás nehézsége miatt ellenezte volna, hogy felvegyem a teljes nevét, és ne legyen saját keresztnevem. Ráadásul – nem vicc – Rudiné lehettem volna Rudi névváltoztatása miatt.

(1) d) – férj családi neve + keresztnév

A Szabó gyakori név, nekem pedig tetszik, hogy a világon először és egyedül én viselem a nevemet. Rudi nem is akarta volna, hogy Szabó legyek, mert szerinte olyan szép a nevem.

Másoknak is tetszik a nevem csengése, és én is ragaszkodok hozzá: jobban hozzám tartozik, mint a saját tükörképem, ráadásul különleges, és sehol sincs benne mássalhangzótorlódás.

Apámat felnőtt koromban kétszer láttam, az egyik alkalom pont az esküvő volt. Gyerekkoromból meg alig emlékszek valamire, tehát nem őmiatta volt fontos a nevem.

Sőt, a családi viszonyok miatt sok év munkája árán szerettem meg a vezeték- és keresztnevemet is, mert mindkettőt apám adta, akiről egész életemben csak rossz (bár nem feltétlenül igaz) dolgokat hallottam.

Egyébként anyukám családnevét se vettem volna föl: ahogy Rudiét, azt se érezném magaménak.

A szülők válása után az egyik testvérem fel akarta venni anyu családnevét (akkoriban halt meg az anyai nagypapa). Ő a keresztnevét is apánk után kapta, ezért motiváltabb volt a névcserére. Anyukám engedte volna, de aztán győzött a testvérem identitástudata.

(2) b) – feleség családi neve + keresztnév

Rudi nem akarta volna megváltoztatni a nevét, és nekem se tetszett volna, ha ugyanúgy hívnák, mint a testvéreimet (összesen öten vagyunk).

Névesztétikai szempontból is esélytelen volt ez az opció: az arisztokrata érzetű családnevemhez furcsa lett volna egy becenévszerű keresztnév.

(3) – férj és feleség családneve összekapcsolva

A saját nevem 7 szótagos és leírva 15 karakteres: mindig is hosszúnak tartottam, semmiképp sem akartam még hosszabbat.

Rudinak tetszett, hogy praktikus, rövid neve van, ő is megvolt az enyém nélkül.

Tehát a kettős vezetéknevet is elvetettük.

Ezt választottuk

A házasságkötés bejelentése előtt megbeszéltük a dolgokat, de igazából semmit se kellett megvitatnunk fél évtized együttélés után. Szerencsések vagyunk, mert egyikünk családja se ragaszkodott valamelyik házassági névformához.

Úgy döntöttem, maradok az, aki voltam, és Rudi is megtartotta házasság előtt viselt nevét, tehát az (1) a) és (2) a) verziót választottuk.

Ami a belső kommunikációnkat illeti, Rudinak én Vacok vagyok, és borzasztó módon úgy hivatkozunk magunkra, hogy vackok. 😀 Ezt most már mindenki tudja. (Bővebben: Mi az a Vacókia?)

Vackok :)
Vackok 🙂

És a gyerek neve?

Ha lesz gyerekünk, megkapja Rudi családnevét.

Egyrészt ezt fogadja el a társadalom: ha az én nevemet kapná meg a gyerek, az emberek óhatatlanul azt hinnék, hogy uralkodni akarok Rudin. Nekem kicsit se célom továbbörökíteni apám nevét, tehát csak ártana nekünk a hagyomány felrúgása. Ráadásul nem szeretném megfosztani Rudit ettől a lehetőségtől.

Másrészt egy kisbabának még nincs identitástudata, tehát mindegy, mi lesz a neve, legalábbis ebből a szempontból.

Harmadrészt Rudi neve praktikusabb, mert rövid. Emiatt lőttük ki a kötőjeles házassági nevet is. Ezen kívül külföldön, idegen nyelven könnyebb Rudi nevével boldogulni.

Ha valamit máshogy szeretne a fiktív gyerek, akkor 18 évesen megváltoztathatja – vagy, ha követi az apját, akkor néhány évvel korábban.

A születendő gyerekek nevéről is nyilatkoznunk kellett
A születendő gyerekek nevéről is nyilatkoznunk kellett

Mindenkinek megvan a véleménye

Online és offline is kutattam a témában, és sok esetben hihetetlen mértékű zárkózottsággal és rosszindulattal találkoztam. A társadalmi előítélet már csak ilyen.

Sokan 1-2 opción kívül az összeset (és a viselőiket is) lenézik, de vannak, akiknek bármelyik megfelel.

Arra jutottam, hogy így néz ki a vélemények két végpontja a hagyományos (Kovács Józsefné és a modern (Kis Mária) verziók kapcsán: “őskövület, nincs önálló személyisége és véleménye, alárendeli magát, elbújik egy férfi mögé”, illetve “hatalommániás, törtető, nem tudja, hol a helye, alkalmatlan a házasságra”.

A környezetemben leggyakrabban azt tapasztalom, hogy sok nő kerüli a -né toldást, ehelyett kötőjellel kapcsolja a férfi vezetéknevét a sajátjához. Így különbözteti meg magát az újdonsült feleség az anyós generációjától.

Meglepett, hogy a népszerű, kötőjeles megoldást mennyien utálják: sokan úgy vannak vele, hogy ez egy se itt, se ott megoldás: “nem bírtak megegyezni egymással, fölöslegesen bonyolítják a saját és a gyerekük életét”.

A legtöbben elfogadják, sőt, természetesnek tartják, hogy a férfi megtartja a nevét, és a gyerek az ő nevét kapja. Vannak, akik papucsnak tartják azt a férfit, aki nem erőlteti rá a saját nevét a feleségére, mások szerint “ha a névválasztással kell jelezni, hogy összetartoznak, akkor már kihűlt a kapcsolat“.

Polgári esküvő - Bea ír alá először
Polgári esküvő – Bea ír alá először

Névválasztási szempontok

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány tényezőt, ami a név megtartására vagy megváltoztatására sarkallja a házasodókat.

Ezeket a szempontokat érdemes átgondolni a polgári házasságkötés előtt:

  • névlélektan
    • névesztétika
      • csengés, íráskép, kiejthetőség stb.
      • hangulat, jelentés
      • valamit felidéz bennünk, tetszik/nem tetszik egy név
      • névszépítés (pl. Büd község nevéből kiválva a Büdy családnév nevetségessé vált)
    • névasszociációk
      • pozitív sztereotípia (pl. y-ra végződő családnevű nemesi származást sejtet)
      • negatív sztereotípia (diszkrimináció a név alapján)
      • etnikai szimbólum
      • névazonosság (híres ember neve, másik családtag neve)
    • név megtanulásának és megértésének a nehézsége
  • praktikum
    • bürokratikus vesszőfutás
      • sok pénz és macera minden iratot, tagsági kártyát stb. kicserélni
      • tulajdonlás és szerződések esetén tovább bonyolódik a helyzet
    • megszokás (újra kell tanulni az aláírást)
    • hossz (a hosszú név nehezíti a bemutatkozást és a gyakori aláírást)
    • idegennyelv-kompatibilitás
      • kiejtésbeli nehézségek
      • nem értik, mi az a , a Józsefnét női névnek hiszik
    • szakmai okok (kialakult praxis, megjelent művek, ismertség)
  • összetartozás és a férj tiszteletének, szeretetének jelzése
  • az új szerep, életszakasz felvállalása (többnyire a férj vagy az anyós kérésére)
  • alárendeltség kinyilvánítása
  • az egyenjogúságban való hit és a kapcsolatban való egyenrangúság kinyilvánítása
  • házassági állapot egyértelműsítése vagy magánüggyé tétele
  • házassági név presztízse (védelem, elfogadottság)
  • a hagyomány vagy a trend követése
  • identitás megőrzése
  • családi kapcsolatok megőrzése (hű maradni a szülőkhöz, továbbörökíteni a családnevet)
  • stb.
Polgári esküvő - Rudi is aláír
Polgári esküvő – Rudi is aláír

Összegzés

Örülök, hogy az állam egyre több névformára ad lehetőséget, így mindenki kiválaszthatja, ami neki tetszik.

Azért is jó a sok alternatíva, mert kardinális kérdésekre világít rá, amiket érdemes tisztázni esküvő előtt.

Van, aki szerint a név nem több, mint “a születéskor odabiggyesztett, néhány szó“. Ha lényegtelen a név kérdése, akkor miért módosítják a törvényt húszévente? És miért harcolnak emiatt olyan sok családban?

Mindenkinek a saját döntése, hogy enged-e a külső nyomásnak, például az anyós/házastárs/szülő akaratának. Aki ráerőltet valakire egy nevet, onnantól kezdve feljogosítva érzi magát arra, hogy minden mást is meghatározzon az elnevezettje életében.

A házassági állapotomat fölöslegesnek éreztem jelölni. Bár a nevemen nem látszik, mégis tapasztaltam megkülönböztetést: néha azt érzékeltetik, hogy a szingli nőknél magasabb szintre kerültem a társadalmi hierarchiában. Ugyanakkor néhányan úgy kezelnek, hogy én csak Rudi felesége vagyok, egy alárendelt személy.

Sokan abban a hitben élnek, hogy ők igazán haladó szellemiségűek, ennek ellenére úgy kezdik a mondataikat, hogy “én hiszek az egyenjogúságban, DE…

Károsnak tartom a “férfiember-férjes nő-hajadon nő” hierarchiát, ellenzem, hogy házassági állapot vagy nem alapján más bánásmód járjon, főleg egy európai országban.

A magam részéről arra törekszek, hogy csak azt a hagyományt kövessem, amit szívesen fenntartok. Ezen a kategórián kívül esik az a régi szokás, amivel eredetileg emberi lények birtoklását jelölték.

Előfordul, hogy összességében többet árt, mint használ ellenállni a hagyománynak, de ma már nem számít lázadásnak, hogy megtartom a nevemet. Ahogyan például az se, hogy nadrágot viselek, és bele merek nézni a férfiak szemébe.

A válaszok fogadását leállítottam, a kérdőív eredményeit ebben a bejegyzésben láthatod.
A mi esetünk egyszerű volt, 5 perc alatt kitaláltuk, hogyan döntsünk. Ennek ellenére fontosnak tartom a névválasztás kérdését és azt, hogy mindenki hosszú távon elégedett legyen a választott nevével. Azért írtam meg ezt a bejegyzést, hogy a leendő házasok megfontoltabban dönthessenek, és az eltérő nézetek ellenére egy hajszálnyival megértőbbek lehessünk egymással. Ha van olyan ismerősöd, akinek érdekes lehet ez a cikk, küldd el neki! A következő esküvős cikkben a karikagyűrű kiválasztásáról olvashatsz.

Ha szeretnél tovább olvasni a témában, a cikkhez felhasznált irodalom:

A Vacókián megjelent esküvős cikkeket itt találod.

2 hozzászólás

  1. Most mentem férjhez, még elég friss a dolog 😀 Én felvettem a párom vezetéknevét, mindenféle kötőjel és -né nélkül (Romániában utóbbi nem is lehetséges). És bár sajnálom a lánykori nevemet, mert nagyon szerettem, különleges és sajnos senki nem viszi tovább, de a kapcsolatunk alatt eljutottam arra a pontra, hogy igen, én szeretnék “névleg” is összetartozni Vele, egy család akarunk lenni és szeretném ha úgy is tekintenének ránk. Számomra ez nem az alá-fölé rendeltséget jelzi, hanem azt, hogy együtt vagyunk. Így természetes, hogy a gyerekeink a férjem (mostmár a közös) vezetéknevét kapják. Bár amúgy furcsának tartottam volna, ha nem ugyanaz a vezetéknevem, mint a gyerekeimnek.
    Nagyon tetszik a blogod, a bejegyzések, különösen, hogy utánajársz dolgoknak és nemcsak a személyes tapasztalatokat írod le, hanem tele van hasznos információkkal! Hajrá, csak így tovább.

    Zsófi
  2. Kedves Zsófi! Sok boldogságot nektek! Örülök, hogy megírtad a történetedet és hogy tetszik a blog. 🙂 A cikk kapcsán többen is mondták, hogy a határon túl nem létezik a -nés forma. Volt, aki felnőtt korában találkozott vele először, és kisebb sokkot kapott tőle. 😀 Sokan a család egysége miatt választják a férj nevét, bár egyre több a mozaikcsalád, ahol megoldhatatlan, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a neve. Nálunk a nők ~90%-a nevet változtat házasságkötéskor, de ennek ellenére máshogy hívják az anyákat, mint a gyerekeket: előbb a -né miatt, most meg azért, mert gyakran a kötőjeles verziót választják a nők (vagy megtartják a sajátjukat), de a férfiak nem változtatnak nevet. A szűk környezetemben azt tapasztalom, hogy a gyerek csak akkor kapja meg a nő családnevét, ha már a gyerek születésekor sem voltak együtt a szülők. Amikor módosították a törvényt, hogy a feleség felvehesse a férj családnevét, heves viták alakultak ki, és meg se akarták szavazni. Azzal érveltek ellene, hogy a családnév változása nem jelöli a házassági állapotot, magyartalan, idegenmajmoló, ráadásul a feleség feláldozza ezzel a saját családnevét. Ennek ellenére a kezdetektől sokan éltek vele, és ma is népszerű, többek közt az egyszerűsége miatt. Rudi nővérei is ezt választották.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük